Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
Kitekintés
A városi vízellátás fejlődése az első évtizedekben hasonló volt az európaihoz. A kontinens első korszerű vízvezetékét 1851-ben Hamburgban avatták fel, 1856 óta üzemelt a berlini vízmű és az 1860-as években a drezdai, lipcsei, londoni, bécsi stb. vezeték is.154/ A pesti vízművel 1868-ban megkezdett, majd az 1880-as évektől folyó építkezések technikai megoldásaikat tekintve megfeleltek a korszerű követelményeknek, a problémák akkor jelentkeztek, amikor a vízművek kapacitásának növeléséről, a csatornahálózat kiépítéséről volt szó. A külfölddel való összehasonlítás is megerősíti azt a következtetést, hogy a magyarországi vízimunkálatok szervezésében a mezőgazdasági igények minden más szempontból túl döntőek voltak. A mezőgazdasági célú vízimunkálatok között is a földszerzést biztosító ármentesítés vezetett, és mint láttuk, több évtizeddel elhúzódott még az intenzív gazdálkodást elősegítő belvízszabályozás is. A munkák menete megfelelt az agrárius programot hirdető Földművelésügyi Minisztérium célkitűzéseinek, azonban nem minden múlott az irányítók állásfoglalásán. Az ármentesítési munkák nagysága olyan rendkívüli erőket kötött le, melyekhez hasonlókat más területekre nem tudtak összpontosítani, másrészt új termőföldek kiszárításával itt jelentkezett azonnal haszon, melynek reményében az érdekelt birtokosok anyagi áldozatra leginkább hajlandók voltak. Társadalmi összefogás nélkül ilyen méretű feladatokat nem is lehetett volna végrehajtani. A nagy állami beruházást igénylő hajóscsatornák, vízerőművek tervei papíron maradtak, a kevés haszonnal kecsegtető vízművek a vállalkozókat nem vonzották, szennyvízcsatornákat csak a legszükségesebb esetekben — kényszerből — építettek. Míg egyfelől nagy áldozatok árán óriási termőterületek szabadultak fel az állandó vagy időszakos vízborításoktól, másfelől hiányok és gondok keletkeztek, melyekkel azonban már a következő korszakban — más feltételek között — kellett szembenézni. Mindezzel együtt zömmel a 19.század közepétől az első világháborúig végrehajtott természetátalakító munka pozitív mérleggel zárult, melyhez hasonlót a vízgazdálkodás területén az egész Kárpát-medencében korábban nem és azóta sem produkáltak. Eredményeit és jelentőségét elsősorban az bizonyítja, hogy fejlesztésre, fenntartásra, új igények kielégítésére ugyan szükség volt, de a természet rendjébe ilyen mértékben nem kellett többé beavatkozni. 292
