Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
VII. Új igények a vízgazdálkodásban a századfordulón (1890–1918)
A szennyvizek elvezetése a vízellátással már ebben az időben sem tudott lépést tartani. A nagyobb városokban, a domborzati viszonyoknak megfelelően, nyűt vagy fedett csatornákban vezették le a szennyvizet, amelyek építése a helyi igények szerint történt. A városrendezési tevékenység során azonban a 19.század végétől a mérnöki hivatalok egyre nagyobb gondot fordítottak a csatornázás fejlesztésére. Pest első csatornázási terve 1869-ben készült, Szegeden a város újjáépítése során alakították ki a hálózatot, ezen kívül Nagyváradon, Pozsonyban, Győr ben, Temesváron, Kassán, Miskolcon építettek jelentősebb csatornaműveket. Köztük a vízellátáshoz képest legnagyobb a pozsonyi csatornamű volt.144/ Az első világháború előtt az ipari szennyvizek tisztításával csak elvétve találkozunk (pl. 1909. kőszegi sörgyár, 1915. kaposvári közvágóhíd).14 5 / Mint a korábbiakból kitűnik, a vízgazdálkodás terén jelentkező új igényeket a Földművelésügyi Minisztérium műszaki személyzete már csak úgy tudta áttekinteni, hogy az irányításba más minisztérium is bekapcsolódott. A főhatóságok közt a közvetítés a Vízügyi Műszaki Tanács feladata volt, amit az 1890-es években átszerveztek. A Földművelésügyi Minisztérium vízügyi vezetőiből a kistanácsot hozták létre, míg a nagytanács tagjai a kerületi felügyelők, tiszteletbeli tagjai pedig egyetemi oktatók, társulati mérnökök, a Kereskedelemügyi Minisztérium, valamint a Magyar Mérnök és Építész Egylet képviselői voltak.14 6/ 1899-ben a kistanácsot az Országos Vízépítési Igazgatóságba olvasztották, míg a nagytanács létszáma lényegesen kibővült.14 7/ 1912-ben BÍRÓ ELEK műszaki tanácsos, a Rába-szabályozó Társulat volt főmérnöke nyújtott be tervezetet az irányítási rendszer átalakításával kapcsolatban.148/ Javasolta a folyammérnöki munka színvonalának emelését, a kultúrmérnöki tevékenység tervszerűbbé tételét, a jobb nemzetközi együttműködést a hajózás területén. Felvetette, hogy a nagy építkezések befejezése után a vállalkozói rendszer idejét múlt, és a fenntartási, fejlesztési munkákat a vállalkozók kiiktatásával, házi kezelésben kívánta megoldani. 1867 és 1915 között — koronára átszámítva149/ — az állam összesen 337 542 561,41 koronát fordított vízi beruházásokra, amely összeg az egyes folyók között a következőképpen oszlott meg (%-ban):1 50/ 288 «
