Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

VII. Új igények a vízgazdálkodásban a századfordulón (1890–1918)

Észak-Magyarország:

Anina

— (1896)

Főcse

1898

Bártfa-(1905)

Máramaros- 1894

Besztercebánya- 1894

Miskolc- 1913

Breznóbánya-(1896)

Nyitra-(1908)

Dobsina-(1911)

Pozsony- 1886

Eger-(1910)

Rimaszombat- 1912

Eperjes- 1907

Rózsahegy-(1896)

Gölnicbánya- 1909

Rozsnyó- 1905

Igló- 1896

Sátoraljaújhely- 1906

Kassa- 1906

Selmecbánya- 1880

Késmárk- 1908

Trencsén- 1911

Komárom- 1902

Trencsénteplic- 1911

Körmöcbánya

1885

Újbánya- 1848

Libice- 1853

Zsolna- 1907

Alföld:

Arad- 1892

Pest- 1869

Debrecen- 1911

Pesterzsébet- 1919

Karcag- 1910

Szeged- 1904

Kispest- 1919

Szolnok

1910

Nagykároly-(1905)

Temesvár- 1905

Nagyvárad- 1895

Újpest

1912

Erdély:

Abrudbánya-(1905)

Kolozsvár

1896

Beszterce-(1897)

Nagybánya- 1895

Brassó

1896

Nagyszeben- 1895

Dés- 1912

Segesvár- 1895

Dicsőszentmárton

1889

Sepsiszentgyörgy-(1897)

Felsőbánya- (1897)

Torda- 1895

Horvátország, Tengerpart:

Fiume —

1895

Oravica —

(1897)

136/

Az országos közegészségügyi mérnöki szolgaid i összesítése

szerint 1898ban 166 városban és községben összesen 244 kisebb-nagyobb vízvezeték volt,

amelyek a fúrt kutakkal együtt összesen 4 millió főt, a lakosság 23,8%-át látták el egészséges ivóvízzel. Az első világháborúig az ellátott lakosság létszáma kb. 5,5 millióra emelkedett.

286