Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

VII. Új igények a vízgazdálkodásban a századfordulón (1890–1918)

pott malmok ebben az időben biztonságosabbak voltak a duzzasztás ellenére is.

A közvetlenül a Rinyáxa épült nagyatádi malmot például alulcsapott vízikerék hajtotta, majd a folyó 1902-ben kezdődő szabályozása után kötelezték a tulajdonost árapasztó építésére.73/ Hasonló elrendezésű volt a babócsai malom is, amelynek tulajdonosa szintén csak az árapasztó megépítése után kapott üzemeltetési engedélyt. A folyó szabályozása után azonban az árapasztó csekélynek bizonyult. A tulajdonos a kultúrmérnöki hivatal utasítására malomcsatornát épített, amelynek vizével már felülcsapott malmot hajtott.74/

A Kapósra és mellékfolyóira az ingadozó vízjárás volt jellemző, és ezért a malmokat itt külön malomcsatornában helyezték el. A Kapóssal párhuzamosan Kaposmérő és Kaposvár között malomcsatorna haladt, amely összesen nyolc malomnak szolgáltatott energiát. A nagyvizek biztonságos levezetéséhez árapasztó csatornákat is létesítettek, amelyek vagy az alsó és felső malomcsatornát kötötték össze,75/ vagy pedig a patak, folyó főágába vezettek vissza. Ilyen malom épült Zics községben76/ a Koppány mellett Kisbár- apa'ft'ban,77'/Fiadon,18/ Törökkoppány ban, Szorosad on.7 9/

Az igazolt vízimalmok egy része az 1900-as évektől turbinával működött. E turbinák a víz energiáját az vízikerekeknél jobban hasznosították. A 2—3 LE-s vízikerékkel szemben 10—15 LE energiát adtak, voltak azonban ennél jelentősebb berendezések is. A századfordulón használt turbinákat a szombathelyi Pohl Sandor-féle vasgyár készítette. E gyárat 1856-ban alapították, és a turbinákon kívül malomberendezéseket, mezőgazdasági gépeket is gyártott.80/ A turbinákat kétféleképpen csoportosíthatjuk. Kis esés alkalmával axiális turbinákat alkalmaztak, amelyekbe a víz tengelyirányban ömlött be, míg nagy esésnél radiális turbinák működtek, amelyeket a víz sugárirányban hajtott. A víz működése szerint megkülönböztetjük az akciós, szabad vízsugárral, és a reakciós, túlnyomással működő turbinákat. Legősibbek a 19.szá- zad második felében a Girard-turbinák voltak, amelyeket a szabadon folyó víz hajtott. Kis esésnél a Francis-rendszerű turbinákat alkalmazták, amelyekben a vizet rendszerint spirál alakú csövön vezették. A Pohl gyár főként függőleges elhelyezésű, nyűt házú Francis-turbinákat gyártott. A harmadik típus a Bánki-turbina volt, amely a vízikerékre hasonlított. Először kívül ömlött rá a víz, majd belülről újra a lapátokra folyva hagyta el a kereket.

A turbinák építésénél meg tudták oldani a korrózió elleni védelmet, és új hajtóművek beállítása a malmok berendezésének korszerűsítését eredményezte. A turbinák folyamatos működéséhez azonban több víz kellett, mint a vízikerékhez. Ezért használatukra csak a jelentősebb vízfolyásokon kerülhetett sor. Somogy ban például elsőnek a niklai közbirtokosság malmát szerel272