Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
VII. Új igények a vízgazdálkodásban a századfordulón (1890–1918)
1863-tól 1906-ig az ország malmairól általában 10 évenként statisztikák készültek, amelyek alapján a vízimalmok száma is nyomonkísérhető. bár az eltérő szempontok miatt az adatokat nem mindig tudjuk összehasonlítani.55/ 48. táblázat 1863: 1873: gőzmalom 147 gőzmalom 492 műmalom 70 vízimalom 17 249 hajómalom 4 301 szélmalom 852 patakmalom 9 173 szárazmalom 6 361 szélmalom 475 szárazmalom 7 966 24 954 22 132 1894: nagy gőzmalom 488 1885: kis gőzmalom 1 235 nagyobb vízimalom 81 gőz- és vízerejű kis malom 91 nagyobb gőzmalom 122 gőz- és vízerejű nagy malom 29 kisebb gőzmalom 788 nagy vízimalom 223 kisebb vízimalom 12 439 kis vízimalom 15 194 szélmalom 650 nagy szélmalom 5 szárazmalom 3 197 kis szélmalom 707 szárazmalom 2 088 17 277 20 005 1906: gőzmalom 1 908 gőz- és vízerejű malom 167 vízimalom 13 425 motoros malom 494 szélmalom 691 szárazmalom 619 17 304 56/ Az országos összesítésből látszik, hogy a századfordulóig a vízimalmok számának alakulása követte a gabonakereskedelem változásait. A konjunktúra hatására az 1870-es években igen sok malom, és ezen belül vízimalom üzemelt, 268
