Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
VI. A kultúrmérnöki és belvízrendezési munkák megszervezése (1870–1918)
Tolna megye Torontál megye — szántó 379 013 kh 65,10% 1 239 774 kh 75,05%- rét 44 628 7,67 102 581 6,21 — legelő 69 832 11,99 250 980 15,19- kert 5 132 0,88 19 258 1,17 — szőlő 28 874 4,96 17 995 1,09 — erdő 51 791 8,90 17 352 1,05 — nádas 2 934 0,50 3 992 0,24 582 204 kh 100,00% 1 651 932 kh 100,00% Zemplén megye — szántó 422 841 kh 40,89%- rét 105 806 10,24 — legelő 174 236 16,85- kert 15 810 1,53- szőlő 12 142 1,17- erdő 302 304 29,24 — nádas 806 0,08 1 033 945 kh 100,00% 164/ Az összesítésből látható, hogy 1884-hez képest Jász-Nagykun-Szolnok. megyében 6%-kal, Békésben 5%-kal nőttek a szántók, másutt még ennél is kisebb volt a változás. A szántók aránya — Bihar megye kivételével — felülmúlta az országos átlagot, a rétek és legelők azonban néhány megyében kisebbek voltak az átlagonál. Községenként vizsgálva az ország vízrajzilag fontosabb területeit, az 1865—1913 közti időszakban érdekes változások figyelhetők meg. A tipikusan állattenyésztő Csongrád megyében, ahol még az 1870-es években a határ felét rétek és legelők borították, 1895-ben a kisebb városokban a szántóföldi termelés vált uralkodóvá. Szegvár on például a szántók aránya csaknem 3-szorosára (27%-ról 82%-ra) nőtt, a legelők, rétek pedig 50%-ról 15%-ra csökkentek. Szentesen 1895-ben a művelhető terület 75%-a, 1913-ban 80%-a volt szántó, míg 1865-ben e területek csak a határ felét foglalták el. Hódmezővásárhelyen 1865—1913 között a legelők és rétek 1/3-ára csökkentek, míg 234
