Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
I. A merkantilista gazdaságpolitika és az első vízügyi szervezetek (1772–1787)
hatóvá lehetne tenni, sőt óriási mocsarak válhatnának termékeny szántófölddé. A kancellária elismerte Orczy kérésnek jogosságát, ami feltétlenül fontos volt a környező területek számára, de nem tulajdonítottak neki országosjelentőséget.60/ Az Abaúj megyeihez hasonló kérés érkezett Toront álból is. A Tisza és a Maros gyakran kiöntötték, a mocsaras partokon a hajózás lehetetlenné vált. A megye közössége kérte, a két folyót tisztítsák ki, a partokat erősítsék meg, a Tiszát és a Maros alsó szakaszát tegyék hajózhatóvá. Azt állították, hogy a megye mindent megtett a viszonyok javítása érdekében, de állami segítség nélkül nem boldogulnak. Kérték, hogy a folyószabályozás céljára rendelkezésre álló összeget ne csak a Szóvára és Kulpára fordítsák, hanem a Temes és Maros menti értékes területekre is. A kancellária nem tudott érdemben foglalkozni a kéréssel, mert túl nagynak találta a kiadásokat a várható eredményekhez képest.61/ WALCHER kamarai szolgálatában is sokat küzdött azért, hogy a vízszabályozási munkát előrevigye. Lényegesen kevesebbet tudott elérni azonban, mint az előző években. Sem személyzet, sem az anyagi támogatás nem volt elegendő. 1782-ben kérte, hogy HEPPE SZANISZLÓt helyettesként osszák be mellé, mert egyedül nem búja a munkát. Kívánságát a kancellária teljesítette.62/ Érdemi tevékenység a Mosoni-Duna mentén folyt, de a pénzhiány az itteni munkát is nehezítette,63/ és WALCHERnek nem volt meg korábbi tekintélye sem. A kamarai mérnöki személyzet „vízügyi” vezetőjének HUBERT ZSIGMONDot tekintették, aki ebben az időben sem dolgozott rendszeresen Magyarországon.6 4/ A víziutak ügye IEJózsefet is foglalkoztatta. 1783-ban kérdést intézett a magyar kancelláriához, miképpen lehetne a magyarországi folyókat hajózhatóvá tenni. A kancellária az eddigi eredmények és problémák ismertetésével számolt be az uralkodónak.65/ Volt olyan javaslat is, hogy az egész vízszabályozási ügyet vegye át a helytartótanács, mert a kamara nem tud elérni eredményeket. Ezt a javaslatot elvetették, mivel a pénzügyi ellenőrzésnek nagy jelentőséget tulajdonítottak. A kamaránál 1784-ben státusrendezésre került sor. Mivel a vízszabályozás mellett az építési ügyek intézésénél is hasonló problémák voltak, 1784-ben mindkét műszaki szervezet átalakítása napirendre került.66/ A kamara műszaki személyzete ebben az időben kb. 40 fő volt. Élén az 1783-ban megszervezett bécsi építési főigazgatóság (Allgemeine Ober Hofbau Direktion) által kinevezett álépítész, THALHERR JÓZSEF állt, aki már szolgálatba lépésekor felvetette, hogy a kormányszékek Budára költözése után megnövekedett feladataikat a meglévő személyzettel nem tudják ellátni.67/ Főleg a rutinmunkákra használható rajzolók, másolók, felügyelők hiányára panaszkodott, akiket középítkezéseknél, úrbéri felméréseknél, folyószabályo22
