Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
VI. A kultúrmérnöki és belvízrendezési munkák megszervezése (1870–1918)
hajtása részben társulati úton, részben az egyes birtokosok költségén, kis részben pedig állami segítséggel történt. A lecsapolással foglalkozó vízhasznosító társulatok száma 1885-ben 19, 1890-ben 70, 1895-ben 94, 1913-ban 135 volt, illetékességi területük azonban még a vizsgált időszak végén is csak az összes lecsapolások felét tette ki. 1879-ben 1890-ben 1895-ben 1900-ban - 1913-ban 184 390 kh 290 000 kh 623 000 kh 735 047 kh 890 000 kh93/ A lecsapolási munka elvégzéséhez társulatok csak ott jöttek létre, ahol a vizenyős területek többé-kevésbé összefüggő egységet alkottak, más esetekben az egyes községeknek vagy birtokosoknak kellett intézkedni. Lecsapo- lást olyan területen lehetett végezni, ahol a víz természetes lefolyását biztosítani tudták. Nagy területeket csapoltak le patakok, kisebb folyók szabályozásával, jelentősebb vízfolyások felső szakaszainak rendezésével. A természetes vízfolyástól távolabb eső részeken csatornarendszert létesítettek, amelyet a víz elvezetésére alkalmas befogadó vízfolyásba vezettek be. Városok, községek belterületének vízmentesítésénél boltozott csatornákat alkalmaztak. A Szombathelyi Kultúrmérnöki Hivatal94/ illetékességi körébe tartozott a Rába felső szakasza, ahol csak egyes községek, jelentősebb építmények (malmok, vasutak, hidak) miatt került sor kisebb szabályozásokra. Például az ikervári vízerőmű védelmére,95/ Püspökmolnárinál a vasútépítés miatt,96/ a sárvári, körmendi hidak közelében.97/ A hivatal szabályozta viszont a Felső- Rába mellékvizeit {Perint, Kerka, Lánka, Sorok, Gyöngyös),98/ és tette ezzel lehetővé a környező települések vizenyős határának lecsapolását. A hivatal legfontosabb vízrendezési munkája a Zala szabályozása volt,99/amelynek során 6990 kh ártér vált a mezőgazdaság számára használható területté. A Pécsi Kultúrmérnöki Hivatal irányította a Karasicaszabályozását, amelynek felső szakaszával 1900—1905 között készültekéi. A munka végrehajtására 1899-ben szervezték meg a társulatot 6445 kh ártérrel. Az újjászervezett Fekete-víz Lecsapoló Társulat ártere 15 255 kh-t tett ki, és e szervezet — a kultúrmérnöki hivatal irányításával — 1894-ig a Fekete-víz, Almás-patak, Bük- kösdi-víz, Pécsi-víz, Ókor és az Egerszegi-csatoma vízfolyásokat szabályozta, illetve bővítette. 1907-ben került sor a Somogy megyei Rinya szabályozására,100/ 1893-ban kezdődött a Sári-völgy lecsapolása, ahol az első sikerek láttán 1895-ben alakult meg a társulat.101/ Mint a korábbiakban említettük a balatoni Nagyberek lecsapolását az 1860-as években a Medvegya-patak és az 215
