Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
V. Folyószabályozás és ármentesítés a kiegyezés után (1867–1889)
szint felett egy méter, koronaszélességük három méter lett volna. A levezetendő vízmennyiséget KECZKÉS KÁROLY 1883. évi mérése alapján határozták meg, azonban a torkolatnál számítottak a Duna visszaduzaszató hatására.60/ 1883-ban a Rábán minden korábbinál nagyobb árvíz volt, amelynek során 19 község, 27 057 kh került víz alá, és az elöntés veszélye Győr városát is fenyegette.61/ Végül a törvényhozás döntött, amikor az 1885:15. te. kiadásával elrendelte a folyó azonnali szabályozását, a társulatnak pedig hét millió Ft kölcsön felvételét. A törvényjavaslatot a képviselőházban óriási vita kísérte. A képviselők elítélték a társulat erőltetett létrehozását, a biztosok tevékenységét, akiknek legfeljebb a rendteremtés lett volna a dolguk, nem a szervezet ilyen módon történő létrehozása. A szabályozásra befizetett összeget nem lett volna szabad a malmok megváltására fordítani, mert a váltságdíjra nem szedhető ártéri járulék. Óva intették az illetékeseket attól, hogy a Rába ügyéhez a Fertői és Hanságot is hozzákapcsolják, mert akkor soha nem lesz vége a munkának.62/ A törvény értelmében a társulat autonómiáját felfüggesztették, élére- RADÓ KÁLMÁN, Vas megyei főispán személyében — kormánybiztos került. Az IjJHÁZY-MEISZNER féle „keretterv" lebontásával Sárvárig viszonylag rövid idő alatt végezték el a munkát. Az 1890-es árvizet a töltések már kiállták, és 1894-ben is csak egy helyen szakadt át a gát.63/ Az ország egyik legtermékenyebb területe, a Rábaköz szabadult meg ezekben az években az állandó elöntésektől, és válhatott a nagyvárosok {Győr, Bécs, Pozsony) közelsége és a jó értékesítési lehetőségek miatt a zöldségtermelés hazájává, gazdag vidékké. A kiegyezés után tovább növekedett az öntözések száma is. A különféle tervek és elképzelések szorosan kapcsolódtak az ármentesítésekhez és folyószabályozásokhoz, mint e munkálatok kiegészítő részei. UJHÁZY JÁNOS — mint említettük — a Rába malomcsatornáiból öntözni is kívánt, egy másik társulati mérnök — BENEDEK PÁL — pedig öntözőcsatornáját az alsó-szabolcsi vízimunkálatok egyik formájának tekintette. 1868-ban KLASZ MÁRTON, BODOKY KÁROLY, BOROS FRIGYES állított össze öntöző- és hajózócsatorna tervet a Felső-Tisza és a Hármas-Körös között, az Ér völgyén keresztül. Ezt követően — TURR ISTVÁN kérésére — BOROS FRIGYES kidolgozta a Szárazéri öntöző- és hajózócsatorna tervét, az addigi javaslatokat pedig — kiegészítve a Duna-Tisza-csatorna tervvel — 1878-ban foglalta ösz- sze.64/ A Marcal-szabályozó Társulat első öntözőcsatornái 1873-1877-ben készültek el. A völgy keleti szélén kettő, a nyugatin egy harmadik csatornát ástak, amely nemcsak a külvizeket vezette le, hanem a mezőgazdaság számára 181
