Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
I. A merkantilista gazdaságpolitika és az első vízügyi szervezetek (1772–1787)
képek készítését. Előírta a helytelenül megépült malmok szabályozását, amelyek a vontatást nehezítették. Az árvízvédelemre nem fordítottak különösebb gondot. Bár a mocsaras parton nem lehetett vontatni, de ezt a védmű- vek még jobban akadályozták volna. A falvak lakosságát egyszerűen áttelepítéssel kívánták megmenteni, a megszűnt mezőgazdasági területekre pedig a víznek ellenálló ártéri erdők telepítését határozták el.32/ A folyószabályozási munkát is a hajóút biztosítása határozta meg. Főként sarkantyúk építését, a kisebb folyóágak elzárását javasolták, hogy a meder víziútként járható legyen. A divisiót vezető mérnök feladata volt, hogy az építkezésre felügyeljen, adjon segítséget a hajósoknak. Évenként be kellett számolnia a munkáról és a költségekről az udvarnak. Az egyes részletterveket beosztott mérnökök készítették, akik azt évente bemutatták a divisió vezetőjének. Az anyagi fedezetet közvetlenül az udvar biztosította. A költségvetés jóváhagyása után két részletben utalták ki az évi munkához szükséges fedezetet, és azt a helyi törvényhatóságnál vagy a építés közelében lévő pénztárban (vám-, só-, adóhivatalban) helyezték el. Az alapszabály foglalkozott egyéb, a vízügyi igazgatás körén kívüli kérésekkel is. Ilyen volt pl. a hajózási törvény. Az volt a vélemény, hogy a divisió még nincs olyan helyzetben, hogy a törvény kiadásra kerüljön. Előbb a divisió személyzetének tanulmányozni kell az egyes országrészek viszonyait, az érdekelt államok alkotmányát, csak így tudnak törvényt fogalmazni. A vontatóerő biztosítását a továbbiakban is csak robotban kívánták megoldani. A második (dunai) divisió hatásköre a Zimonv-Pozsony. illetve a Pozsonv- Engelhartszell közötti folyószakaszra terjedt ki. A mellékfolyók közül a Morvának, Tiszának, Marosnak, Drávának, tulajdonítottak jelentőséget.33/ Az alapszabály részletesen meghatározta a divisió fő feladatait. Első teendő atíéga- szabályozás folytatása volt, amelynek során Temesvártól Zimonyig a folyó teljes hosszában hajózó csatornát kellett építeni. Második feladatként a Baja melletti elmocsarasodott partvidék lecsapolását jelölték ki, hogy a hajók kikötése itt lehetővé váljon. A Duna egyik legnehezebben hajózható része a Pozsony-Komárom közti szakasz volt. A folyó Pozsony alatt három ágra szakadt, a Kis-Duna és Mosoni-Duna szeszélyesen kanyargóit, esős időben partjaik járhatatlaná váltak. A középső folyóágban sem volt elég víz, ahol sellők és kisebb szigetek között a vontatott hajók nehezen tudtak manőverezni. A meder feliszapolódását segítették elő a malmok, a hajóhidak, és sok gondot okozott a fokok, erek és a patakok mocsaras torkolata is. Az alapszabály előírta, hogy tervet kell kidolgozni a folyó kanyarulatainak átvágásáról, a helyi hatóságok bevonásával meg kell szervezni a partok tisztítását. Egyezséget kell kötni a hajóhidak bérlőivel, hogy az utat időnként hagyják szabadon.34/ |*-t Ct^. X o \ < HZ, S OS' 17
