Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

V. Folyószabályozás és ármentesítés a kiegyezés után (1867–1889)

téren sem kívánt egyelőre más ismeretet nyújtani, mint amilyet a gyakorlatban még dolgozó, jól bevált mérnökök egy emberöltővel korábban az Insti- tutumban szereztek. A pályakezdő, friss diplomás KVASSAY JENŐ 1872- ben kelt röpiratában hívta fel a figyelmet a képzés hiányosságaira, és javasolta az önálló vízügyi tanszék létrehozását. Itt a geodéziai és a hagyományos vízépítési (ármentesítés, folyószabályozás) anyag mellett öntözési, le- csapolási, vízellátási stb. ismeretek elsajátítására is lehetőség nyűt volna.7/

Néhány évvel később, az 1878/79-es tanévben megszervezték a vízépítési tanszéket. Élére KLIMM MIHÁLY került, aki műszaki tanulmányait Budán végezte, majd 1872—1878 között Németországban szerzett gyakorlati ismereteket. Részt vett a hamburgi kikötő építésében, az Elba és Rajna szabályozási munkáiban. Az új tanszék, és mellette az 1882-ben megszervezett nagymarosi vízrajzi mérőtelep biztosította a megfelelő számú vízügyi szakember képzését a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium, a területi vízügyi hivatalok és az egyre nagyobb számban szerveződő társulatok számára is.8/

A vízépítési ügyek vezetője a kiegyezés után HERRICH KÁROLY lett, aki a Tiszánál elért sikerei nyomán került a minisztériumba. Az irányítás mellett jelentős irodalmi munkásságot fejtett ki, főként a vízépítés általános kérdéseivel kapcsolatban.9/ Munkatársai korábban a vízépítés különféle területein dolgoztak. MICSKEY IMRE — mint mondtuk — társulati mérnök volt, KLÉH KÁLMÁN az Építészeti Igazgatóságon tevékenykedett, BODO- KY LAJOS. LAUKA JÓZSEF a Tiszánál, MOKRY EDE, PÉCH JÓZSEF a Béga-csatornánál volt előzőleg alkalmazásban. 1873-ban 19 fő dolgozott a vízépítészeti szakosztályon, majd a létszám 13-ra csökkent.1 °/

A Monarchiát sújtó válság idején (1873) végrehajtott létszámcsökkentést a takarékoskodással indokolták. Arra hivatkoztak, hogy a Tisza szabályozása befejeződött, nincs szükség annyi ember alkalmazására. MJCSKEY IMRE „Vízépítési ügyeink kezelése és az ügyvitel nehézségei” című tanulmányában1 '/ éles hangon hívta fel a figyelmet arra, hogy az ármentesítés, folyószabályozás befejezése nem jelentheti a vizimunkálatok lezárását. A szolgálat továbbfejlesztésére azonban csak az 1880-as évektől került sor. E fejlesztés során az egyik legfőbb előrelépés a vízrajzi osztály létrehozása volt. Rendszeres vízrajzi tevékenység — az adott technikai színvonalon — MITIS 1851. évi rendelete óta folyt az országban. 1867-ben a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium kézbe vette a vízrajzi ügyeket is. Új leírások készültek a Bégá- ról, Marosról, a Duna és Tisza egyes szakaszairól. 1867-ben sor került a viz- jelző szolgálat továbbfejlesztésére. A minisztérium utasítást adott a pozsonyi, komáromi, esztergomi, adonyi, szekszárdi, mohácsi, aradi folyammémökök- nek, hogy a vízállásokat továbbra is figyeljék, és vizsgálják felül az 1860 óta keletkezett anyagot.12/

165