Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
IV. Vízimunkálatok az abszolutizmus idején (1849–1867)
Az árvízsújtotta megyék adatait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy azokban a mezőgazdaságilag hasznosított terület aránya — szemben az országos átlaggal — nem mutat nagy eltérést 1855-höz képest. L. 24. táblázat a 156oldalon! Mint az összesítésből látszik, Bács, Bereg, Bihar, Sopron, Tolna megyékben némi fejlődés volt, Békés, Csongrád, Szabolcs, Szatmár megyékben viszont csökkenés tapasztalható. Csongrádban a csökkenés mértéke 7,63%-ot, Szabolcsban 6,31%-ot ért el, ami feltehetően az összeírok részrehajlását, a nagybirtok kataszteri értékének leszállítását takarja. A többi esetekben a csökkenés a beépítettség fejlődésével függ össze. Az összeírok ugyanis a használaton kívüli területek közé sorolták az utakat, vasutakat, épületek területét, kőbányákat, vízborításokat stb. Az adatokból az is világos, hogy — néhány kivételtől eltekintve — az árvizes megyékben a vízszabályozást követően a termőföldek növekedése elmaradt az országos átlagtól. E megyékben a lakosság már a rendszeres vízszabályozások előtt minden területet igyekezett birtokba venni, ami a munkák fő hajtóereje lett. Érdemes tanulmányozni e területek művelési ágainak alakulását is, ami 1867-ben a következő képet mutatta: 25. táblázat kh/művelési ág Bács megye Békés megye szántó 974 570 65,19% 300 981 53,20% rét, kert 73 384 4,91 83 799 14,81 legelő 297 002 19,86 155 330 27,46 szőlő 23 784 1,59 7 268 1,28 erdő 84 985 5,66 8 047 1,42 nádas 41 180 2,79 10 267 1,83 1 494 905 100,00% 565 692 100,00% Bereg megye Bihar megye szántó 145 384 24,62% 645 092 33.57% rét, kert 84 663 14,34 314 007 16,34 legelő 64 554 10,92 356 731 18,56 szőlő 3 582 0,61 20 775 1,08 erdő 292 279 49,49 558 145 29,04 nádas 104 0,02 26 981 1,41 590 566 100,00% 1 921 731 100,00% 157
