Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
IV. Vízimunkálatok az abszolutizmus idején (1849–1867)
Az 1850-es években a Rábán Rum és Ikervár között folyt mederszabályozás. Az 1854-ben készült terv alapján az itteni kanyart átvágták, majd átalakították a torkosi hidat, és Rábahídvégnél volt kisebb szabályozás. 1858-ban a soproni építészigazgatósági osztály pályázatot hirdetett a győri Aaha-torkolat rendezésére.81/ A fővárosi Duna-szakasz szabályozásának kérdése az 1838-as árvíz óta napirenden volt, de végrehajtásához nem voltak meg a technikai feltételek. REUTER FERENC az 1850-es években hajózható csatornát tervezett a Nagykörút helyén, amely a kereskedelmi célok szolgálata mellett az árvizek egy részét is levezette volna. E tervet sem valósították meg, de 1862-től megkezdődött a pesti Duna-part újjápítése.8 2 / A méretei és különleges műszaki igényei miatt jelentős munka során nemcsak a partbiztosítás készült el, hanem megszüntették a Kopaszi-zátonyt is, ami az 1838-as árvíz közvetlen előidézője volt. 1858—1863 között megépült az újpesti kikötő, amely nagy szerepet kapott Pest kereskedelmi forgalmának fellendítésében.83/ Nem folyt komolyabb munka a fővárostól délre, a Duna balpartjának le- csapolása érdekében sem. A Paksi Ármentesítő Társulat a jobbparton évtizedek óta védte a töltéseket, a folyó rövid szakaszán, azonban a Pest megyei Sárköz lecsapolását nem kezdték meg. 1859-ben KLASZ MÁRTON elkészítette a lecsapoló csatorna tervét, sőt 1862-ben kezdeményezték társulat megalakítását is. Ez évben Kalocsán jeges árvíz pusztított, de ez sem volt elég indok a munka megkezdéséhez.84/ Az 1850-es évek egyik fő munkájaként szabályozták a Duna Tolna megyei szakaszát, ami összefüggött a Sárvíz-Sió vízrendszer rendezésével. Az évtizedek óta folyó sárvízi munka befejezésének fontos feltétele volt ugyanis a Sárvíz dunai torkolatának szabályozása, és a megnövekedett vízmennyiség befogadására alkalmas Duna-meder kialakítása. A túlfejlődött bogyiszlói kanyar átvágását az érdekeltek már 1845-ben felvetették, és a helytartótanácstól SZÉCHENYIt kérték királyi biztosnak. SZÉCHENYI kiküldésére természetesen nem kerülhetett sor, de az építészeti főigazgatóság TENCZER KÁROLY személyében állandó műszaki segítséget biztosított.85/ A szabadságharc bukása után a Nádor-csatorna Társulat kérte a politikai hatóságoktól a munka mielőbbi megkezdését, kilátásba helyezve az érdekeltek anyagi hozzájárulását, azonban állami segítségre így is szükség volt. 86/ 1851- ben az Országos Építési Igazgatóság munkatársai elvégezték a szükséges méréseket, majd a Kereskedelmi Minisztérium elrendelte az építkezést.87/ Az átmetszés 1855-re készült el, és a nyolc km hosszú új meder a Dunát 23 km-rel rövidítette meg.88/ 133
