Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
IV. Vízimunkálatok az abszolutizmus idején (1849–1867)
VÍZSZABÁLYOZÁS A DUNA-VÖLGYBEN AZ ÉPÍTÉSI HIVATALOK IRÁNYÍTÁSÁVAL 3. Mint a későbbiekben látni foguk, a kormány a tiszai munkák irányítására a hivatali apparátustól független szervezetet hozott létre, a tárgyalt építészeti hivatalok elsősorban a Duna-völgyi vízimunkálatokban kaptak szerepet. A 19.század közepén a Duna és mellékfolyói szabályozása sokkal kevésbé foglalkoztatta a közvéleményt, mint a tiszai munkálatok. Mivel a Dunát nem kísérték oly méretű mocsarak, amelyek le csapolásával az érdekeltek nagy mennyiségű szántóföldhöz jutottak volna, az építési hivatalok nem fordítottak gondot egységes szabályozási terv készítésére. Az árvizek ellen alakosság a helyi elképzeléseknek megfelelően védekezett. A védművek fenntartásában és az újak építésében fő szerepet a törvényhatóságok kaptak, és szinte mindenütt ők kezdeményezték társulatok létrehozását. A műszaki hivataloknak e munkáknál elsősorban ellenőrző, koordináló szerep jutott. A szigetközi és csallóközi lakosság kisebb-nagyobb érdekeltségekbe tömörülve emelt gátakat a Duna partjaira, és gondoskodott azok fenntartásáról. A Szigetközben tovább működött a négy érdekeltség a megyék felügyelete alatt, amelyek a tárgyalt időszakban még nem alakultak társulattá. 1854-ben létrejött a Csilizközi Ármentesítő Társulat, és az Alsó- és f'első-Csallóközben külön érdekeltségek alakultak. Bár a pozsonyi helytartósági osztály többször küldött ki biztost a szervezetekhez, közös társulatot ők sem tudtak létrehozni. Ennek egyik oka a Pozsony megyei érdekeltek elzárkózása, a másik pedig az alsó- és felső-csallóköziek, érdekeinek ellentéte volt.74/ Az 1860-as években a Felső-Dunán állami munka is folyt. Az újjászervezett főigazgatóság vezetője, LIEDEMANN EMIL, korábbi pozsonyi tapasztalatait felhasználva nagy gondot fordított a folyószakasz szabályozására. 1861—1862-ben építették a remete-liptói, a szapi, 1862-ben a szőgyei partbiztosítást, és kotrási munkákat is végeztek, hogy a sellős, sok ágra szakadt folyón a hajózás lehetővé váljék.75/ Volt bizonyos előrelépés a Vág szabályozásában is. 1862-ben a jobbparton megalakult a Szered-Komáromi Fug-szabályozó Társulat, a balparton pedig a Kag-balparti Ármentesítő Társulat. A Lajta szabályozására korábban létrejött érdekeltség 1852-ben felbomlott, de a kérdést a soproni építészigazgatósági osztály nem vette le a napirendről. 1856-ban FEST VILMOS hivatalfőnök utasítást adott a rendezési terv összeállítására.76/ Az 1858-ban elkészült javaslat szerint a főmeder kisebb mértékű szabályozása mellett a folyó nagyvizét a 18.század végén épült Rétárokba vezették volna. A terv végrehaj131
