Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

IV. Vízimunkálatok az abszolutizmus idején (1849–1867)

1856-ig FEST VILMOS, majd ÁSBÓTII MIHÁLY, végül WINTER FERENC volt, és a vezetőn kívül két főmérnököt, 11 mérnököt, 19 segédmérnököt, 10 gyakornokot és hét fő egyéb személyzetet alkalmaztak. Nagyváradon WALLANDT HENRIK volt a vezető, munkatársai pedig — a megyei személyzet nélkül — egy főmérnök, két mérnök, három segédmémök, négy gyakornok, 10 kisegítő.

1860-ban, BENEDEK LAJOS kormányzata idején ismét sor került a műszaki szervezet átalakítására. Megszűnt az öt helytartósági osztály, az építészigazgatósági osztályokat pedig egyesítették a főkormányzóság műszaki szervezetével, és létrehozták az Országos Építési Hatóságot (Landes Baubehörde).65/ A volt alkalmazottak jelentős részét a központba rendelték, ahol a korábbi főnök, MANEPÁCE FLÓRIÁN vezetése alatt 56 fő műszakit foglalkoztattak.66/ PERLBERG GUSZTÁV, GRECHENEK ALBERT, MAS- SÁNYI JÁNOS, REITTER FERENC ismét a központban dolgoztak, és az egyre nagyobb mennnyiségű új és régebbi terv, térkép kezelésére szükség volt már önálló térképtáros alkalmazására is.6 V

A vidéki szervezet 50 építési hivatalból állt, amelyek a megyeszékhelyeken, valamint az egyes folyók mellett {Lugos, Újvidék, Nagy becskerek, Ferenc-csatorna, Béga-csatorna építésvezetőség) működtek. Az építési hivatalokban a személyzet általában egy mérnök, kettő-öt egyéb munkatárs volt. Folyamfelügyelőket a pesti, szolnoki, pozsonyi, komáromi, szekszárdi, pécsi, máramarosszigeti hivatalokban alkalmaztak.

Az 1860-ban létrehozott szervezet — a politikai változásoknak megfelelően — mindössze egy évig működött. A februári pátens kiadása után az ország közigazgatását az 1848 előtti állapotoknak megfelelően szervezték újjá. Ismét működött a helytartótanács, kamara és az új Építészeti Főigazgatóság. Az állami építészeti hivatalok megszűntek, valamennyi területi funkciót a megyei építési hivatalok vettek át, ahol a volt alkalmazottak közül azokat vették állományba, akik magyarul tudtak. 1860-tól magyar lett az egyetemi oktatás, mérnökképzés nyelve is. Az újjászervezett Építészeti Főigazgatóság, amely — feudáliskori jogelődjével szemben — Erdély ben is illetékes volt,68/ 1862. október 1-én kezdte meg működését. Hatáskörét a helytartótanács rendelete szabályozta. Eszerint a főigazgatóság Budán működő, az állami építkezések felügyeletére hivatott szerv volt. Ellenőrizte a közpénzen folyó építkezéseket, az elkészült tervekről szakvéleményt mondott. Árvizek, hegyomlások, épületek megrongálódása alkalmával feladata volt a mentés megszervezése. Ut- és vízépítési célokra 500 Ft-ig engedélyezhetett munkákat. Fontos teendői közé tartozott az adatgyűjtés az utak és folyók állapotáról, és az adatok feldolgozása. A munkákról évi jelentésben számolt be a helytartótanácsnak. A főigazgatóság mellett számvevőség is működött, azonban ez nem a főigazgatónak, hanem közvetlenül a helytartótanácsnak volt alárendelve.69/

129