Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
IV. Vízimunkálatok az abszolutizmus idején (1849–1867)
16. táblázat megye neve mezőgazdaságilag hasznos terület ha % növekedés 1790-hez képest % Bács 1 021 398,90 86,16 19,34 Békés-Csanád 508 954,71 95,27 10,00 Bereg-Ugocsa 430 394,46 89,61 12,73 Bihar 885 287,52 91,33 13,49 Csongrád 309 768,78 94,21 10,62 Győr 121 485,24 92,26 3,47 Heves 267 064,38 90,80 6,76 Moson 188 062,38 91,54 7,50 Sopron 287 552,46 87,78 5,66 Szabolcs 642 660,18 92,10 9,04 Szatmár 518 822,55 88,89 10,81 Szolnok 252 597,21 78,85 ? Tolna 325 276,77 90,13 7,72 Torontál 627 669,18 92,33 5,97 Zemplén 516 674,79 85,39 10,24 ÖSSZESEN 6 903 669,51 88,14 9,08 Egész Magyarország 1 818 703,50 87,55- 1,23 V A táblázatból világosan látszik, hogy míg országosan a művelhető földek aránya valamelyest csökkent, addig az 1790—1855 közötti időszakban az árvízsújtotta, vízborította megyékben 9,08%-kal nőtt e terület. E gyarapodás Bács, Bihar, Bereg, Csongrád, Zemplén megyében 10% fölé emelkedett, viszonylag legkevesebb növekedési lehetőség pedig Sopron, Győr, Torontál megyékben volt. A 19.század második felében a statisztikusok a korábbi gyakorlatnak megfelelően mezőgazdaságilag hasznosítható területeknek a szántókat, réteket, legelőket, kerteket, erdőket tekintették, így az összehasonlítás lehetővé válik. A különbség mindössze annyi, hogy ebben az időben a nádasokat is ide számították, azonban ez az arányokat nem változtatja meg. Mivel a folyók vízrajzi viszonyai az érintett megyékben nem változtak meg gyökeresen az 1790—1855 közti időszakban, a művelés alá vont területek gyarapodása továbbra is a veszélyeztetett ártér rovására történt. A gabonakonjunktúra által diktált verseny egyre fontosabbá tette a rendszeres vízszabályozások megindítását. 114
