Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

IV. Vízimunkálatok az abszolutizmus idején (1849–1867)

A magas kamatok fejében nyújtott kölcsönök visszafizetését a nagy- és kisbirtokosok csak intenzív mezőgazdasági termeléssel tudták biztosítani. A közös legelők feltörése miatt az állattartás vesztett jelentőségéből, a gabonatermelés azonban fellendült. Ezt nagymértékben előmozdította, hogy az

1850-es években a búza árának emelkedésével az értékesítési helyzet kedvezően alakult. A krimi háború miatt Oroszország nem tudott exportálni, és ez a gabonaárakat az európai piacokon felverte. Különösen magasak voltak az árak a gabonatermő vidékektől távolabb eső Morvaországban, Csehországban, Galíciában, Stájerországban, de a felvásárló kereskedők az árakat a hazai piacokon is felverték. Míg 1824-ben Pest-Budán 2 Ft 92 krajcár volt egy mérő (62 1) búza, addig 1845-re 4 Ft 34 krajcárra, 1851 decemberében 7 Ft 28 krajcárra emelkedett. Különösen növekedett az ár az ország legkiválóbb gabonatermő területein a Bácska ban és a Bánátban. 1836-ban a bácskai búzát mérőnként 4 Ft 9 krajcárért, a temesvárit 3 Ft 96 krajcárért adták, 1854 decemberében pedig mérőnként 17 Ft 32 krajcárra emelkedett az ár.2/ A külföldre szállított gabona mennyisége 1847-ben 1 755 000 mázsa, 1867- ben 16 000 000 mázsa volt.3/

A szállítási lehetőségek az egyre gyorsabban fejlődő infrastruktúra miatt jobbak voltak, mint a korábbi időszakban. Az állami és törvényhatósági kezelésben lévő utak hossza 1852-ben 4598 km-t, 1867-ben 16 250 km-t tett ki, a vasúthálózat pedig a kiegyezésig 2285 km-re növekedett. Megmaradt a dunai víziót jelentősége is, különösen 1857 után, amikor a Duna-akta a folyót szabad forgalmú víznek nyilvánította. A hajózást az osztrák tőkével működő Duna Gőzhajózási Társaság monopolizálta. 1836-ban alapított óbudai hajógyárukban 1858-ban már 1700 fő dolgozott, akik a megfelelő szállító- eszközökkel az egész birodalmat ellátták.

A mezőgazdasági termelés fejlődését tette szükségessé a belső piac növekedése, a lakosság számának és összetételének alakulása is. 1850/51-ben a hivatalos felvételek alkalmával Magyarországon (Erdély és Horvátország nélkül) 9 290 483 lakost írtak össze, tehát 1828-hoz képest csak minimális fejlődés tapasztalható. Mivel az ország területét 207 735 km2-nek mérték, a népsűrűség 44,72 fő/km2 volt.4/ 1857-ban a pesti, pozsonyi, soproni, kassai, nagyváradi kerületben 8 125 785 lakost írtak össze. A belső piacot viszont erősítette, hogy a lakosság egyre nagyobb része foglalkozott iparral és kereskedelemmel, és felvásárlóként keresletet biztosított a mezőgazdasági termékek számára. 1828-ban azonban a 8,12 millió lakosból már 292 731 fő; 3,60% volt iparos és kereskedő.5/ Az iparosréteg növekedése, a gyárak fejlődése visszahatott a mezőgazdasági termelésre is: az élelmiszer ipar biztosította a mezőgazdasági termékek gyors feldolgozását, a kifejlődő mezőgazdasági gépgyártás pedig a gazdaságok megfelelő eszközökkel való ellátását.

111