Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
I. A merkantilista gazdaságpolitika és az első vízügyi szervezetek (1772–1787)
nek bonyolítása — szárazföldön és víziúton — a délről jövő macedón, szerb, török, görög kereskedők feladata lett. A 18.század közepén megindult a termelőerők viszonylagos fejlődése. Az északi területeken összezsúfolódott lakosság elfoglalta a néptelen pusztákat, és az Alföldre költözött földesurak szolgálatába szegődött. A volt hódoltsági földesurak kevesebb szolgáltatást kívántak, és a betelepülőket, akik között az osztrák és német telepesek is megjelentek, egy időre az állami adók alól is felmentették. A nemzetiségiek arányát növelték a délről menekülő, Duna mellé telepített délszláv „rácok”, akik a királytól külön kedvezményeket is kaptak. A merkantilista politika, amelyet az uralkodó a felvilágosult abszolutizmus korszakában követett, a népesség számának emelkedését a jólét alapjának tartotta. A lakosság növekedésével azonban egyre fogyott a művelhető terület, az újjáéledt földközösségi formák felbomlottak, szabad földfoglalásra nem volt lehetőség.2/ A telepítések zavartalan lebonyolításának egyik feltétele volt, hogy a szántóföldek, háztelkek kiméréshez a szükséges műszaki személyzet rendelkezésre álljon. A telepítés nyomán meginduló gazdasági fejlődés, a kibontakozó műszaki forradalom már a 18.század elején sürgőssé tette a megfelelő szervezeti keretek létrehozását. A telepítéssel kapcsolatos műszaki feladatok ellátása a kamara teendője volt. A helytartótanács — 1724-ben kezdve meg működését — ilyen szempontból hátrányos helyzetben volt a kamarával szemben. 1708—1711 között a bécsi szolgálatban álló DIETZ JÁNOS irányította a kamarai műszaki személyzet munkáját, majd 1715-ben PRATI FORTUNATO kinevezésével megszervezték a magyar kamaránál az első mérnöki állást.3/ PRATI FORTUNATO 1754-ben kinevezett utódja, HAUER JÓZSEF mellé FRITSCH ANDRÁST helyezték segédként, és ezzel a második státus létesítésére került sor. A 18.század közepéig a műszaki munkák a területek felmérésével, felosztásával és a telepítéssel voltak kapcsolatosak. Amikor az új telepesek igényelték az addig használaton kívüli területek elfoglalását is, a mocsarak lecsapo- lása egyre nagyobb szerepet kapott. A kamarai birtokok lecsapolása az uralkodó közvetlen érdekeit szolgálta, de törekedett Mária Terézia arra is, hogy az adóalap növelése érdekében a művelés alatt álló terület minél nagyobb legyen. A mocsárvilág meghódítása érdekében az uralkodó, a földesurak és nem utolsósorban a műszakiak tettek sokat: MIKOVINY SÁMUELa totói uradalom mocsarait csapolta le,4/ FRITSCH ANDRÁS már foglalkozott a Hansag kiszárításának kérdésével,5/ elkészült a Sió völgyben húzódó mocsár rendezési terve,6/ és szóba került már az Ecsedi-láp ügye is.7/ A jórészt papíron maradt 10
