Dobos Alajos: Öntöző berendezések tervezési módszerei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1971)
3. A vízszállító cső- és csatornahálózat
az egyes csőszakaszok vízszállítása és fm-kénti nyomásvesztesége, a megengedhető sebességhatárok, a víz szállítására rendelkezésre állő nyomás és a geodéziai viszonyok. 12. ábra Az alapadatok ismeretében a mellékvezeték K-h (létesítési költség - a mellékvezetékre eső nyomásveszteség) jelleggörbéjének meghatározása a feladat (12. ábra). A csőszakaszok és az alkalmazható csőátmérők igen tág lehetőséget adnak a K-h adatpárok képzésére és igy a K-h jelleggörbék szer- esztésére is. A tervezés során azt a K-h jelleggörbét kell meghatározni, amely minden h értékhez a lehetséges legkisebb K értéket szolgáltatja. (Ilyen jelleggörbe minden csővezeték esetén csak egy van.) A módszereknek, amelyekkel e jelleggörbét meg lehet határozni, nemcsai a minimumot jelentő K-h adatpárok meghatározását kell szolgálniok, hanem az alkalmazó számára egyértelműen meggyőzőeknek is kell lennlök a tekintetben, hogy a kapott értékek valóban a keresett minimumok. Az ábrán bejelölt 1. pont az alkalmazható legkisebb, a 2. pont pedig az alkalmazható legnagyobb átmérőkből összeállított csővezeték adatait jelenti. A K-h jelleggörbe meghatározása gépi- vagy kézi számítással lehetséges. A feladat jellege miatt, mint azt a későbbiek során látni fogjuk, a gépi számítás indokolt, mert megfelelő gépi program birtokában a feladat gyorsan és megbízhatóan megoldható. A K-h jelleggörbe meghatározására szolgáló módszerekhez tehát a gépi program is hozzá tartozik. A K-h jelleggörbe meghatározására szolgáló első hazai módszert Dr. Ijjas István dolgozta ki. A megoldás matematikai szempontból szabatos, a- 45 /
