Dobos Alajos: Öntöző berendezések tervezési módszerei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1971)
5. Tervezési módszerek
megoldási lehetőség is. Ez utóbbi esetben a szivattyútelepek távirányítása is megoldandó feladat. A fels zinalatti csőhálózat, amely a II/l - II/5. berendezésnek egyaránt igen jelentős része, valamennyi berendezés esetében egységes elvek szerint vizsgálható, tervezhető. A viszonylag legnagyobb átmérőjű csövek a II/l és II/2 berendezésben (a felszinalatti csövek egymástól való távolsága 700-800 m), a viszonylag legkisebbek pedig a II/5 berendezésben szükségesek (a felszinalatti csövek egymástól való távolsága 20-30 m). A II/l és II/2 berendezést jelenleg még nem tervezzük, mert egyrészt a mozgatható rész a tömlős berendezés-elemek fejlesztése nincs azon a szinten, hogy egy ilyen költséges létesítménynek megnyugtatóan részévé válhatna, másrészt az acél csővezetékes mozgatható berendezésekkel pedig - miután e berendezések nyomásigénye a D = 85 mm átmérőjű szárnyvezeték miatt viszonylag nagy - csak helyi megoldásként jöhetnek szóba. A mozgatható berendezés nagy nyomásigénye azt eredményezi ugyanis, hogy adott H szállitómagassága man esetén a felszinaiaici csőhálózatra kevés nyomás jut. Emiatt a berendezés igen költséges,a II/3 berendezésnél jóval drágább. Hátrányt jelent továbbá az üzemben a D = 130 mm átmérőjű, 35-40 kg súlyú elemekből álló mozgatható fővezeték is. A vegyes csővezetékü esőztető berendezés (11/3) a csoportban a legjelentősebb, mert öntözésfejlesztésünkben ennek van kiemelkedő szerepe. A felszinalatti csővezetékek egymástól való távolsága, amely két szárnyvezetékhosz- szal azonos, általában 400-500 m. A berendezés felületi öntöző változata (II/4) költségesebb (tereprendezés; nagyobb viznorina és igy a nagyobb vizhozam miatt költségesebb csőhálózat), mint az esőztető, e mellett a felületi öntözés munkaigénye is nagyobb. - A két berendezésfajtának, vagy akár az esőszerü és felületi öntözésnek a berendezések különböző nyomásigényei alapján való ösz- szehasonlítása csak egyoldalú megállapításokat eredményezhet. Ugyanis nem a nyomás, hanem a teljesítményigény az, amely az összehasonlításnak egyik eleme (hangsúlyozzuk, hogy ez is csak az egyik) lehet. Az adatok, amelyek a h_ és_t kivételével azonosak (10. táblázat) azt mutatják, hogy a felületi öntöző berendezésben közel kétszer akkora a szállítandó vizhozam, mint az esőztető berendezésben. Ismeretes továbbá, hogy az esőztető szivattyúk 60-70 m szállitómagasságuak, mintegy fele a csőben való vizszállitásra és szétosztásra, a másik fele pedig a vizkiadagolási résznél jelentkezik. így a reális összkép azt mutatja, hogy a kétfajta berendezés szivattyúinak teljesítményigénye közel azonos. A II/5 berendezés kertészeti öntözés célját (pl. fagyvédelem) szolgálja, de ott is elsősorban úgy, hogy az öntözött terület kis hányadán valósul meg. Jellemzője, hogy a szárnyvezetékek is felszinalatti elhelyezést nyernek. Emiatt igen költséges, ritkán alkalmazott berendezésfajta.- 154 -
