Dobos Alajos: Öntöző berendezések tervezési módszerei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1971)
2. A szárnyvezeték
2. A SZÁRNYVEZETÉK A szárnyvezeték hidraulikai vizsgálata az öntöző berendezésekkel kapcsolatos kutatómunka egyik fejezete. A kutatás, amelynek célkitűzéseit, az elmúlt időszak öntözésfejlesztési igényei határozták meg, elsősorban az esőz- tető szárnyvezeték üzemi és gazdaságossági szempontból megfelelő kialakítására és a hidraulikai méretezés módszereinek kidolgozására irányult. Időközben tovább fejlődtek és egymásra épültek az esőztető és felületi öntöző berendezések tervezési módszerei, a vizosztő elemek hidraulikai azonosságok alapján egy csoportba kerültek, uj és számyvezetéket igénylő berendezés-típusok kialakítására is sor került és mindezek hatására szélesedett a szárnyveze- ték alkalmazási köre, megnőtt fajtáinak száma. A szárnyvezeték ma már szinte valamennyi öntöző berendezés azonos alapelvek és módszerek alapján vizsgálandó, méretezendő eleme. 2.1 Kutatási eredmények áttekintése A kutatás iránya [l] amelyet a kidolgozott grafikus méretezést módszer jelez (1959) a valóságos szárnyvezeték tényleges hidraulikai folyamatának elem- zésére irányult. A módszer nemcsak Időtállónak bizonyult, hanem a kutatás további célkitűzéseit is alapvetően meghatározta. A kutatómunka a hidraulikai folyamat egyre mélyebb megismerését tűzte ki célul és szükségképpen mindinkább támaszkodott a matematika különböző módszereire, valamint a számítástechnika segédeszközeire, a kézi számoló-, majd az elektronikus számitógépekre. A több mint tiz éves kutatómunka során a célkitűzés lényege mindig az volt, hogy a méretezési módszer minél jobban tükrözze a szárny vezetékben lejátszódó hidraulikai folyamatot és minél jobban feleljen meg a gyakorlati igényeinek, vagyis a pontosság fokozatos növelése mellett a számítás végrehajtása mindinkább egyszerűsödjék (2.441). A kutatómunka második szakaszában (1962) elértük, hogy a szárny vezeték hidraulikai méretezése a tervező mérnök számára egyszerűen végrehajtható eljárássá vált (2.442). Ezt követte a harmadik lépés, a méretezési módszer kézi számológépre való alkalmassá tétele (1963). A számítás elvégzése szárny vezetékenként még ekkor is legalább 1-1,5 órát igényelt. Az ekkor rendelkezésre álló képletek ugyanis csak egyes tényezők egymásköztl kapcsolatát- 11 -
