Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

1. Vízgazdálkodás és hidrológia

Az ágazati célokat szolgáló adatgyűjtés kereteit és tartalmát közvetlenül a konkrét gyakorlati feladatok szabják meg. Kezdetben többnyire csak egyes létesítmények tervezéséhez, vagy üzeméhez szolgáltak támpontul, de a későbbiekben — az ágazat fejlődéséhez igazodóan — regionális, vagy országos hálózattá fejlődtek és az ágazati célokat szolgáló tágabb körű hidrológiai feltárások és kutatások alapjává váltak.

A különféle vízgazdálkodási ágazatoknak a hidrológiai adatgyűjtés iránti leggyakoribb igényeiről az 1—2. ábra nyújt vázlatos áttekintést.

A hidrológia elméleti alapjait, jelenségeit, törvényszerűségeit, mérési és számítási módszereit a Hidrológia tantárgy anyaga [43, 45] ismerteti. Az egyes vízgazdálkodási ágazatok sajátos hidrológiai vonatkozásainak tárgyalása az ágazati szaktárgyakra (mezőgazdasági vízgazdálkodás, vízellátás, vízerőhasznosítás stb.) tartozik. Az ágazati célú hidrológiai adatszolgáltatás és vizsgálatok köréről tájékoztató áttekintést ad az 1—1. táblázat.

Ez a könyv a Vízgazdálkodás tantárgy egyik fontos fejezetével, a vízkészletgazdálkodással foglalkozik.

1.2 A vízkészlet fogalmának hidrológiai értelmezése

A vízkészletgazdálkodás a vízigények és a kielégítésükre felhasználható vízkészletek együttes számbavételén, nyilvántartásán, az igény és készlettényezők egybevetésén alapszik.

A vízkészletgazdálkodás* azokat a tudományos, műszaki, gazdasági, jogi és igazgatási tevékenységeket foglalja össze, amelyeknek célja:

1. a vízkészlet mennyiségi és minőségi feltárása, számbavétele;

2. a víz iránti társadalmi-gazdasági szükséglet megállapítása;

3. ezeknek (vízkészlet, vízigény) összemérése a vízgazdálkodási mérlegben;

4. összehangolásuk.

Az összehangolás egyrészt a vízkészletek természetes — időbeli és területi — eloszlásának módosításával és minőségének óvásával (lásd vízvédelem), másrészt a vízigények alakulásának tervszerű szabályozásával történik.

Minthogy az igények és készletek mérlegében ,,készlet”-ként szereplő vízmennyiség egyúttal a természet vízháztartásának és a vízkörforgásnak is szerves része, értelmezésük és számbavételük kérdéseit célszerű először a hidrológia oldaláról megközelíteni.

A vízkészletgazdálkodás hidrológiai megalapozása a vízgazdálkodási ágazatokétól lényegesen eltérő feladat.

Amíg az egyes ágazatok meghatározott szempontok szerinti és körülhatárolt részletekre vonatkozó tájékozódást kívánnak, addig a vízkészlet* A használatos fogalommeghatározás szerint: a vízkészletgazdálkodás a természetes és a felhasználható vízkészletek térben és időben megosztó mennyiségének és minőségének feltárása, valamint számbavétele, azoknak a társadalom igényeivel való egybevetése és elosztása.

7