Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
4. A vízmérleg - 4.1 A vízgazdálkodási mérleg
adás” tételei viszont a területegységen belül oszlanak meg. Egyes esetekben a mérleg „bevételi” tételei is itt jelentkezhetnek. (4) A mérleg területi és idő egységeinek megválasztását a vízháztartási mérleg esetében a vizsgált hidrológiai folyamatok, vízgazdálkodási mérleg esetében pedig a vízkészletgazdálkodás szempontjai szabják meg. (5) A vízháztartási mérleg tényezőinek számbavétele egyetlen tudo- mányterületen (a hidrológián) belül marad és a mérleg értelmezése egyértelműen körülhatárolt feladat. A vízgazdálkodási mérleg esetében ezzel szemben éppen a mérlegtényezők (hasznosítható vízkészlet, vízigény) esetenkénti megállapítása foglalja magában a vizsgálat lényegét. Ez a vizsgálat megkívánja a hidrológia, a hidroökonómia és a hidrotechnika ismeret- anyagának együttes alkalmazását. A vízgazdálkodási mérleg számos tényezője (a mederben hagyandó j minimális vízhozam, a tározásból származó többletvízhozam, a vizsgált területegységhez csatlakozó feljebb és lejjebb fekvő területek vízigénye számára lekötött vízhozam stb.) önmagában egy-egy széles körű és több tudományterületet érintő vizsgálatot kíván. A mérleg egyes tényezőinek helyes meghatározása rendszerint jelentős gazdasági érdeket is érint. 4.12 A vízgazdálkodási mérleg általános meghatározása A vízgazdálkodási mérleg valamely vízgazdálkodási területegység meghatározott időszakban hasznosítható vízkészlete és az ezt terhelő vízigények mennyiségi és minőségi jellemzőinek számbavétele és összemérése valamilyen rendszerben T6. 15, 25, 61]. A hasznosítható vízkészletet és a vízigényeket a vízgazdálkodási mérleg karjainak nevezzük. Mindenfajta vízgazdálkodási mérleg egyik karig a hasznosítható vízkészlet, vagyis az a vízgazdálkodási jellemző, amely megadja, hogy a vízgazdálkodási egységen mekkora vízhozamot — vagy hosz- szabb időegységre vonatkozóan mekkora vízmennyiséget — hasznosíthatnak folyamatosan és meghatározott biztonsággal a vízhasználók. A mérleg másik karja pedig a vízigényeket fejezi ki. amelyeket az egyes vízhasználatok, ternieleai agak^zerint a technológiai folyamattól klimatikus és egyéb viszonyoktól függően meghatározott víznormák alapján _állapítanak meg. A vizmerlegkarokat összetevő részmennyiségeket a vízmérleg elemeinek nevezzük. Pl. a hasznosítható vízkészletet összetevő részmennyiségek: a meghatározott tartósságú, vagy valószínűségű természetes vízhozam és az ezt csökkentő (mederben hagyandó és más vízkészletgazdálkodási egységek részére lekötött vízhozamok), továbbá az ezt növelő (tározott vízhozamtöbblet, bányavízből, használt és visszavezetett vízből származó többlet stb.) részmennyiségek. A vízgazdálkodási mérleg karjait összemérve, eredményül a vízgazdálkodási mérleg egy, vagy töhh mutatóiát kapjuk. A vízgazdálkodási mérleg legáltalánosabb szimbolikus jelölése: r(E, t) = y[K(E, t), I(E, t)J_ (4-1) ahol a vízgazdálkodási mérleg minden eleme és mutatója egyrészt valamilyen E vízgazdálkodási területegység (a térkoordináták), másrészt a t 71
