Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
1. Vízgazdálkodás és hidrológia
VÍZGAZDÁLKODÁS II. VÍZKÉSZLETGAZDÁLKODÁS Kezdeti szakaszában a vízgazdálkodás többnyire az adott vízviszonyok szabta keretekhez igazodott. Teljes kifejlődésében viszont a természetes vízviszonyok gyökeres megváltoztatását jelentheti. Ehhez mindenekelőtt a vízgazdálkodás hidrológiai alapjai, a vízzel összefüggő természeti jelenségeknek, a víz megjelenési formáinak és mozgástörvényeinek megismerése, a vízkészlet feltárása és számbavétele szükséges. A korszerű vízgazdálkodás további feltétele a természetes vízviszonyok megváltoztatására alkalmas eszközök, műszaki eljárások alkalmazása, tökéletesítése és végül a vízgazdálkodás gazdasági vonatkozásainak, a víz és a társadalmi-gazdasági fejlődés kölcsönhatásainak feltárása és tervszerű szabályozása. 1. VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS HIDROLÓGIA A vízgazdálkodás — lényegét tekintve — a természet vízháztartásának a társadalom szükségleteivel való összehangolását elősegítő tevékenység, amelynek célja a társadalom víz iránti igénye és a természetes hidrológiai adottságok közötti eltérés kiegyenlítése. A hidrológia viszont a természetes vízviszonyok megismerésének tudománya. A két tudomány- terület kapcsolata rendkívül sokrétű. Minden vízgazdálkodási ágazatnak (árvízvédelem, folyószabályozás, vízrendezés, öntözés, vízellátás stb.) sajátos igényei jelentkeznek a hidrológiai észleléssel, adatgyűjtéssel, nyilvántartással, a hidrológiai jelenségek jellemzőinek megismerésével és leírásával kapcsolatban. Ezeknél tágabb körű igényeket támaszt a vízkészletgazdálkodás a hidrológia iránt. A vízgazdálkodás tudományos alapjai és operatív tevékenységei közötti általános kapcsolat sémáját az 1—1. ábra szemlélteti. 1.1 A vízgazdálkodási szakágazatok hidrológiai alapjai A rendszeres hidrológiai adatgyűjtés általában az árvízvédelem, a folyószabályozás, vagy más vízgazdálkodási ágazat igényei nyomán indult meg. 5
