Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

3. Magyarország jellemző hidrológiai viszonyai a vízkészletgazdálkodás szempontjából - 3.1 Éghajlat és vízháztartás

3. MAGYARORSZÁG JELLEMZŐ HIDROLÓGIAI VISZONYAI A VÍZKÉSZLETGAZDÁLKODÁS SZEMPONTJÁBÓL A vízkészletgazdálkodás műszaki hidrológiai feltételei és módszerei az éghajlat, a térszín alakulása, a t^láj, a földkéreg szerkezete, vízvezetőké­pessége, a térszín természetes víztárolóképessége és más természeti adott­ságok szerint országonként, vízföldrajzi tájanként változnak. Szükséges ezért, hogy röviden áttekintsük Magyarország hidrológiai adottságait. 3.1 Éghajlat és vízháztartás Valamely terület vízviszonyait elsődlegesen az éghajlat szabja meg. A felszíni és a felszín alatti vízkészlet alakulása és a természetes vízház­tartás egyenlege szempontjából különösképpen a lehetséges párolgás és a csapadék viszonylagos nagyságának van fontos szerepe. A 3—1. ábra a lehetséges párolgás és a csapadék sokévi átlagának hányadosaként kifejezett ariditási tényező (lásd a 2—1. egyenletet) terű- - t leti eloszlását szemlélteti az ország főbb folyóinak vízgyűjtőterületén. A 3—2. ábra a C—Pn különbségként értelmezett éghajlati vízfelesleg, illetve vízhiány alakulását mutatja be az ország területére vonatkozóan. A folyók vízgyűjtőterületének sokévi átlagos vízmérlegét a C = P + L (3—1) egyenlet jellemzi, amelyben C a csapadék, P a párolgás, L a vízfolyás med­rében lefolyó vízmennyiség sokévi átlagértéke, a területet egyenletesen bo- rító vízréteg vastagságában (mm-ben) kifejezve. Az ország főbb folyóinak vízgyűjtőterületére vonatkozóan a fenti há­rom tényező közül kettő (C és L) hosszú idejű észlelésekből ismert, a har­madik — a^párolgás átlagértéke — a 3—1. egyenlet alapján kiszámítható. A 3—3. ábra az évi csapadék átlagának területi eloszlását mutatja Ma­gyarország folyóinak vízgyűjtőterületén. A vízháztartási mérleg éven belüli átlagos alakulásáról, a csapadékra és lefolyásra vonatkozó adatok alapján lehet tájékozódni. A Zala vízgyűjtő területének vízháztartási viszonyait szemléltető 3—4. ábrán jól látható, hogy a vízkészletváltozásokban határozott évi ritmus van. A teljes ciklust magában foglaló hidrológiai év (általában november 1 és október 31 kö­zötti időszak) egyfelől a készletfelhalmozódás időszakát jelentő téli (novem­ber 1 és április 30 közötti időszak), másfelől a készletet csökkentő május 1 és október 31-e közötti nyári félévből áll. Bár a vízkészlet felhasználódás kezdeti és befejező időpontja — ha­sonlóan a vízkészlet apadáshoz — még egyetlen folyó különböző szakaszain is nagy szóródást mutat, a gyakorlatban a sokévi átlagok alapján elfogad- hatónak ítélhető a november 1, június_X-időpontokhoz tartozó készlet- kiegyenlítődés. 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom