Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

6. Modellvizsgálatok a vízkészletgazdálkodásban - 6.4 Példák a matematikai modellek vízkészletgazdálkodási alkalmazására

3. A B,j vízmérleg-eredményekből és az Aj mátrixból egyértelműen számítható, hogy az egyes tározóknak minden egyes hónapban összesen mekkora átlagos vízhozamot kell kiszolgáltatniok a vízhasználók vízhiányának pótlására. Ebből hidrológiai méretezéssel meghatározható, hogy minden egyes tározószelvényben mekkora Vk térfogatú tározót kell építeni. E tározótérfogatokat lényegében az A mátrix határozza meg:

V, = VsíAj), (k = 1, 2,..., p).

4. A fenti V*(A|) tározótérfogatok és az egyes tározók Kk(Vk) létesítési

költségfüggvényei ismeretében kiszámítható az A* együttműködési mátrix esetében létesítendő tározórendszer beruházási költsége. Hasonlóképpen az egyes tározókból az egyes vízhasználókhoz szállítandó vízhozamok és a d(Q) költségfüggvények ismeretében a vízszállítással kapcsolatos D(Aj) költség is számítható. Végeredményben az A! mátrix által meghatározott vízpótlás költsége:

= K(At) = 2 k„(V„) + D(A,) (6-27)

k =1

5. Igen sokszor megismételve a 2—4 lépést, önkényesen igen sok további A2, A3j stb. mátrixot veszünk fel. Mindegyikükhöz meghatározzuk a K2, K3, stb. vízpótlási költséget. Feladatunk megoldását a legkisebb K érték, ill. az ehhez tartozó tározórendszer kiválasztása jelenti.

sj: sje >jí

A leírt módszer szemléltetése céljából a következőkben egy tározórendszer méretezésnek leegyszerűsített elvi példáját ismertetjük.

A példában vizsgált vízgyűjtő terület vázlatát a 6—13. ábra mutatja.

240

6—13. ábra. A vízgyűjtő terület vázlata