Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

6. Modellvizsgálatok a vízkészletgazdálkodásban - 6.4 Példák a matematikai modellek vízkészletgazdálkodási alkalmazására

zóan állítottak elő. Ezek a célfüggvények azonban nem alkalmazhatók közvetlenül az ivó- és üzemvizet szolgáltató többcélú tározókra.

Ezért e nagyon összetett feladat megoldásához legelső lépésként a megfelelő célfüggvények előállítása szükséges. Ennek legfőbb akadálya, hogy a vízszolgáltatás és a vízhasznosítás kölcsönhatásainak népgazdasági következményeire vonatkozó adatok még nem állnak rendelkezésünkre, ezért e téren fontos kutatási feladat vár a vízgazdálkodás gazdaságtanára. így az ismertetés további részében az optimális tározóhatás meghatározásának csak az elvi menetét vázoljuk két megoldási variáns keretében.

Klemes és Kalacsev módszerei

Annak érdekében, hogy egy vízhasználókból és vízszolgáltatásból álló, egységként tekintett rendszer paramétereit optimalizálhassuk, első lépésként meg kell határozni a vízhozamszabályozás megvalósításához szükséges

R = Ü + aB + V (6—8)

népgazdasági ráfordítást, ahol:

Ü — üzemelési költségek amortizáció nélkül; a — amortizációs együttható;

B — beruházási költségek;

V — a vízgazdálkodási rendszerben és a hozzákapcsolt vízhasználóknál a vízkorlátozás következtében jelentkező népgazdasági veszteségek.

A népgazdasági ráfordítás — azaz a vízszolgáltatás költsége — két paraméter függvényében is megadható:

a — a tározórendszer hatásának mértékét jelző kiegyenlítési fok, amely

Qt

a = összefüggés alapján határozható meg a Qt tározóból kiszolgáltatható vízhozam és a KÖQ a tározót tápláló vízfolyás sokévi középvízhozamának hányadosaként (0 < a 1);

P — a vízszolgáltatás biztonsága, amely azzal a valószínűséggel jellemezhető, amellyel a vízhasználók részére a megkívánt, illetve a berendezéseik legcélszerűbb üzemeléséhez szükséges vízmennyiség rendelkezésre áll.

Meg kívánjuk jegyezni, hogy a — a tározóból kiszolgáltatható vízhozam relatív nagysága —i függ a tározó térfogat relatív nagyságától (a tényleges hasznos térfogat és az a = 1 tározóhatáshoz tartozó hasznos térfogat viszonyától), a vízveszteségek nagyságától és a vízszolgáltatás megkívánt biztonságától. Ezek a kapcsolatok nyújtanak lehetőséget arra, hogy a tározó kiépítési és üzemelési költségét — amelyek elsősorban a tározó nagyságával vannak közvetlen összefüggésben — a kiszolgáltatható víz221