Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
2. A Föld vízháztartása
Ezt a célt hivatott szolgálni az 1965-ben kezdődött nemzetközi hidrológiai évtized, a Hidrológiai Decennium, a nemzetek közötti együttműködés 10 éves világméretű vállalkozása is, amely az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi és Tudományos Szervezete, az UNESCO kezdeményezésére indult meg és az egész földkerekségre kiterjedő összehangolt, nemzetközi hidrológiai feltáró munka, tudományos és oktatási tevékenység [11, 12]. 2.1 A föld statikus és megújuló vízkészletei A föld történetére vonatkozó kutatások mai állása szerint valószínűnek látszik,, hogy a föld vízkészlete akkor keletkezett, amikor a felszíni hőmérséklet néhány ezer C° alá süllyedt, és lehetővé vált az oxigén és hidrogén molekulák egyesülése. Valószínűnek látszik, hogy az ekkor keletkezett vízkészlet nagysága a föld mintegy 2,5 milliárd évnyi történelme folyamán nem változott jelentékenyen. A föld teljes vízkészlete kereken 2 milliárd km3. A szárazföldek vízkészlete azonban ennek a hatalmas víztömegnek alig fél százaléka (9 millió km3). Az óceánok sós vize (1,3 milliárd km3), a földkéreg kémiailag kötött vizei (0,6 milliárd km3) és a sarki jégtakarókban felhalmozódott víztömeg (30 millió km3) vízgazdálkodási célokra ma még közvetlenül csak kivételes esetekben és elenyészően kis mértékben hasznosítható (2—1. táblázat). A földkéreg felső 2—3 km vastagságú rétegeiben helyezkedik el a szárazföldek 9 millió km3-nyi statikus vízkészlete. A légtér 13 000 km3-nyi (a földfelszínt egyenletesen borító vízrétegben számítva 30 mm-nyi) statikus vízkészlete elenyészően kis hányada (alig százezredé) a föld teljes vízkészletének. Mintegy 10—15 naponkénti kicserélődése folytán mégis rendkívül dinamikus készletet jelent és ennek révén döntő szerepe van a felszíni és felszín közeli dinamikus vízkészlet alakulásában. Legszembetűnőbben a légkör vízkészlete szemlélteti a föld teljes vízkészletének egységét, a nemzetközi hidrológiai és vízgazdálkodási együttműködés szükségességét. Száraz és mérsékelt éghajlatú területeken a vízgazdálkodás, a hidrológiai adatgyűjtés és kutatás egyik legfontosabb feladata a fedőréteg vízkészletének megállapítása és a növénytermesztés igényeihez igazodó szabályozása. A sarki jégtakarók és a gleccserek 30 millió km3-nyi statikus vízkészletének 85%-a a déli sark, 12%-a az északi sark jégsapkájában halmozódik fel. Vízgazdálkodási szempontból elsősorban a maradék 3%-nak, a szárazföld hóhatár fölé nyúló hegységeit borító gleccserekben raktározódó víztömegeknek van szerepe. A légkörzés és a vízkörforgás törvényszerűségeinek megismerése és alakulásának előrejelzése szempontjából azonban fontos nemzetközi feladat a sarkvidékek időjárási és hidrológiai viszonyainak további feltárása és folyamatos nyilvántartása. 20
