Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
5. Víztározás - 5.3 Felszín alatti víztározás
labbi környezetben lehulló csakadékból a horizontális áramlás útján a helyszínre érkező vízkészletet (Q/,) illetve annak időbeli eloszlását. Ezenkívül levonásként számításba kell venni a már említett megnövekedett természetes talajvízfogyasztást. Ugyancsak előzetes vizsgálatokkal kell meghatározni a talajvíztartó kiterjedését, az alatta elhelyezkedő vízzáróréteg helyzetét és mindkettő talajmechanikai-mérnökgeológiai tulajdonságait. Ezzel kapcsolatban kialakult szabatos méretezési eljárás még nem áll rendelkezésre. A talaj víztározás most említett formája csak kedvező morfológiai viszonyok között valósítható meg, a figyelembeveendő tényezők szerepei és egymás közötti aránya is helyi körülményektől függ és így a számítási eljárást, a méretezést is az adott esetnek megfelelően, egyedi feladatként kell kialakítani. Hazánkban talajvíztározásra eddig nem került sor. Alkalmazása kedvező talajadottságok esetén elsősorban ott várható, ahol a talajvíz áramlási sebessége számottevő, utánpótlódása viszonylag gyors. Hazánkban talajvíztározásra elsősorban az olyan szűkebb dombvidéki völgyek alkalmasak, amelyekben számottevő talajvízáramlás kimutatható és a felszínről gazdaságosan elérhető mélységekben levő vízzáró alapkőzetre legalább 4—-5 m vastagságú durvaszemű, jó vízvezetőképességű képződmények települtek. 5.32 A természetes vízkészlet kiegészítése Ez az eset olyankor fordul elő, amikor a vízellátás fő bázisa a felszín alatti vízkészlet, de szükségessé válik annak kiegészítése a felszíni készletekből. A kiegészítés vagy azért válhat szükségessé, mert a felszín alatti víztartóban a vízkészlet az igényektől eltérően ingadozik, vagy pedig azért, mert bár a vízkészlet időben állandó, viszont az igények fluktuálnak. Feltétele ebben az esetben az 5—8. ábrán bemutatott megoldásnak, hogy legyen a közelben, erre a célra felhasználható felszíni vízkészlet (vízfolyás, tó stb.). A felszín alatti vízkészletek kiegészítésére elsősorban talajvizek esetében kerül sor (talajvízdúsítás), de ritkábban előfordul rétegvizekkel kapcsolatban is (rétegvízdúsítás). A víztartó lehet szemcsés és hasadékos szilárd kőzet egyaránt. Hazánkban több esetben megvalósítottak már talajvízdúsítást, rétegvízdúsításra — vízgazdálkodási céllal — még nem került sor. A felszín alatti víztartóba vezetendő víz származhat felszíni vízfolyásból, tóból (esetleg a csapadékból időszakosan képződő tóból), kiegészítő felszíni tározóból, vagy valamilyen egyéb felszíni vízforrásból. Amennyiben nem a felszíni víz tisztítása a cél, hanem a talaj vízkészlet kiegészítése, fontos követelmény, hogy a felszíni vízkészlet olyan időszakokban álljon rendelkezésre, amikor a felszín alatti készletekben az igényekhez képest hiány mutatkozik. Talajvízdúsításra a következő okokból kerülhet sor: — egy adott helyen korlátozott a talajvízkészlet s a vízmű szükségessé vált bővítése csak e készletek mesterséges kiegészítésével oldható meg; 186
