Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

5. Víztározás

5. VÍZTÁROZÁS

A természetes vízfolyások hozamának időbeli eloszlása változó, ingadozó. A vízfolyások természetes vízjárása csak addig biztosítja a vízigények folyamatos kielégítését, míg azok nem haladják meg a kisvízi hozam nagyságát, annak ellenére, hogy az év jelentékeny részében a mederben a víz- szükséglet sokszorosa is lefolyhat. De maga a vízigény is az időben — különböző napszakokban, évszakokban — változhat. A társadalmi-gazdasági fejlődéssel együttjáró tendencia a vízszükséglet növekedése. A különféle vízigények (öntözés, ivó-, ipari vízellátás, vízerőhasznosítás, hajózás stb.) időbeni eloszlása nincs összhangban a folyók vízjárásával. A korszerű víz- gazdálkodás legfontosabb feladata az időben változó vízhozam és az időben változó vízszükséglet összehangolása. Ennek egyik legalkalmasabb, a korszerű vízgazdálkodásban mindinkább alkalmazott módszere a víz tározása, a vízbő időszakok vízfeleslegének raktározása tározómedencékben a vízhiányos időszakokban való felhasználás céljára.

A tározás fő célja: a természetes vízkészlet (vízhozam) és a vízszükséglet időbeni ingadozása közötti eltérések kiegyenlítése, vagy csökkentése.

Víztározás történhet a vízkárok elleni védelem céljából is. Az időjárás változékonyságának függvényeként kialakult vízjárás a tározás eszközeivel alakítható át a vízkárelhárítás céljainak megfelelően oly módon, hogy az árvízi hozam egy részét a tározómedencében visszatartják és a lejjebb fekvő vízfolyásszakaszok vízemésztésének megfelelő, szabályozott ütemben eresztik le. Ezzel az árvízcsúcs csökkenthető, az árvízhullám laposabb alakúvá tehető az árvizek kiöntésmentes levezetése érhető el.

A vizek öntisztítóképességének növeléséhez, a szennyezett vizek kellő hígítással történő, ártalommentes levezetéséhez is alkalmazzuk a víztározást (a szennyvizek időszakos visszatartására és vízbő időszakokban töra, b)

5—1. ábra. A csúcsfogyasztás időeltolása

169