Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
4. A vízmérleg - 4.8 Magyarország mértékadó (reprezentatív) vízmérlege
sége a vízmérleg egyensúlyának megóvására vagy létrehozására. Meggyőzően mutatják ezt a 4—35., 4—36. és a 4—37. ábrák is, amelyek feltüntetik Magyarország és két fő vízgyűjtője legfontosabb vízmérleg-elemeinek idősorát, az utóbbi években bekövetkezett és jelenlegi ismereteink, illetve terveink szerint várható jövőbeli változások alapján. 6. A felszíni vizek egyre nagyobb mértékű igénybevétele és növekvő szennyezése folytán a felszín alatti vízkészletnek a vízgazdálkodásban mind nagyobb a jelentősége (ivóvízellátás, hévízhasznosítás, csőkutas öntözés stb.). E vízkészlet meghatározására vonatkozó hidrológiai, hidraulikai, műszaki és közgazdasági alapelvek, módszerek tökéletesítése és ezek eredményeként a hasznosítható felszín alatti vízkészlet mennyiségére és elhelyezkedésére vonatkozó ismeretek bővítése és pontosabbá tétele a vízkészletgazdálkodás egyik legfontosabb feladata. A felszín alatti vízkészlet növelésének lehetőségei (pl. felszín alatti tározás, talajvízdúsítás) korlátozottak, de helyileg a vízkészletgazdálkodás számottevő tartalékát jelentik. (Részletesebben lásd az 5. Víztározás című fejezetben.) A gyakorlati vízkészletgazdálkodásban azt az elvet kell érvényesítenünk, hogy a felszín alatti vízkészletből, mint jó minőségű értékes víztartalékból főként olyan vízigényt elégítsenek ki, amely — mint pl. a lakosság és egyes élelmiszeripari üzemek vízellátása — fokozott követelményt támaszt a víz minőségével szemben. 7. Az 1985. évi vízmérleg egyensúlyát csak az előirányzott — 249 m3/s tározott többletet adó (ebből 242 m3/s a Tisza^völgyben) — vízpótlás biztosíthatja. Ez azt jelenti, hogy 1,3 milliárd m3/év teljesítőképességű, 2,3 milliárd m3 víztérfogatú tározótér létrehozása szükséges a következő 15 évben. Az 1985. utáni vízmérleg egyensúlya mind hazánkban, mind a közös vízgyűjtő terület külföldi részein egyre mélyebbre ható, a vízgyűjtő terület lefolyási viszonyait átfogó módon szabályozó, nemzetközileg összehangolt beavatkozásokat igényel. A vázolt fejlődés hatására a közvetlenül felhasználható helyi vízkészletek nagyrészt kimerülnek. A társadalom vízigénye egyre inkább nagy térségekre kiterjedő, több célt szolgáló, mesterséges beavatkozások útján elégíthető ki. A vizet a felhasználás helyére mind nagyobb távolságról kell vezetni, fokozódó mértékben válik szükségessé a vizek kezelése. Mindez növekvő műszaki és gazdasági erőfeszítést kíván a népgazdaságtól. A Tisza-völgy vízigényének kielégítésére épült vízpótló rendszereket (pl. a Körösök mentén a Tiszalöki Vízlépcsővel és a Keleti-főcsatornával biztosított átvezetés, a Békésszentandrási és a Békési Vízlépcsőhöz csatlakozó tározóterek stb.) tovább kell fejleszteni. A IV. ötéves terv végén jelentkező vízhiányok szükségessé teszik a vízpótlás célját szolgáló jelenleg épülő Kiskörei Vízlépcső építésének 1980-ig történő befejezését, tározóival és főcsatornáival együtt. Az 1985. évi vízigények a 4—16. táblázatban feltüntetett vízpótló létesítményekkel kielégíthetők. A megvalósítás tervezett rendje (Kiskörei Vízlépcső és tározó befejezése, Körös-csatornázás befejezése, Körös-völgyi tá167
