Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
4. A vízmérleg - 4.8 Magyarország mértékadó (reprezentatív) vízmérlege
lentkező ipari és lakossági vízellátásra, a nyárit az öntözés, valamint az ipari és lakossági vízellátás csúcsigényeire, az őszit pedig az állandó jellegű igényeken kívül jelentkező kampányiparok igényeire tekintettel. A magyar vízkészletgazdálkodási gyakorlat szerint az ország részére felhasználhatónak tekintjük a természetes vízkészletnek azt a redukált részét, amely a mederben hagyandó élővíz és a külföldi vízhasználatokra lekötött vízkészlet levonása után megmarad. Élővízként általában a vizsgált vízfolyás augusztusi legkisebb vízhozamának 75%-át — a Duna esetében a hajózáshoz szükséges vízhozamra tekintettel a legkisebb augusztusi vízhozam teljes értékét (933 m3/s-ot) — irányozzuk elő a mederben hagyandó vízhozamként. 1970-ben külföldi vízhasználatok számára lekötött vízkészletként a szomszédos országok által bejelentett, ismert illetve nagyrészt becsült külföldi vízelvonásokat (100 m3/s) vettük számításba. Távlati vízkészletgazdálkodási terveinket mindhárom főfolyónk (Duna, Tisza, Dráva) vízgyűjtő területén elhelyezkedő többi ország vízgazdálkodási fejlesztési terveivel összhangban alakíthatjuk ki. A KGST keretében a Tisza egyeztetett vízmérlegének kidolgozására irányuló munka öt ország részvételével megindult. A nemzetközi vízgyűjtők vízkészletének országonkénti megosztására m,ég nincs elfogadott szabály, csak ajánlásokat dolgoztak ki. Az Európa Tanács által összeállított, a vízgazdálkodás nemzetközi alapelveit megfogalmazó 12 pontos Európai Vízügyi Karta ajánlása szerint a víz közös vagyon, nem ismer határokat és így nemzetközi együttműködést követel. A vízkészletekkel való gazdálkodást a vízgyűjtő medencék és nem csupán a közigazgatási és a politikai határokhoz célszerű igazítani. A Nemzetközi Jogász Szövetség 1966-ban állította össze a Helsinki Szabályok néven ismeretes dokumentumát, amely ajánlásokat tartalmaz a nemzetközi folyók hasznosítására. Eszerint minden a nemzetközi folyók vízgyűjtőterületén fekvő állam jogosult saját területén a vízgyűjtő medence vizeinek előnyös használatában a méltányos és ésszerű részesedésre. A méltányos és ésszerű részesedést az egyes esetekben az összes vonatkozó tényező figyelembevételével kell meghatározni. A dokumentum a fontosabb tényezőket ismerteti. A vízkészleteknek a közös vízgyűjtő területen fekvő országok közötti megosztásához számos természetföldrajzi és gazdasági tényezőt kell figyelembe venni, hogy az érdekelt országok igényei egyaránt méltányosan érvényre jussanak. így például: — az egyes országok erőfeszítéseit az árvizek kártételeinek elhárítására, a töltésezett folyószakaszok és az 1%-os valószínűségű (100 évenként egyszer várható) árvízhozamok arányával lehet kifejezésre juttatni, — a partmenti területek és a lakosság érdekeit a folyószakaszok hosz- szával, — az éghajlati viszonyokat az ariditási tényezővel, — a kommunális és ipari vízellátás igényét a lakosszámmal (laksűrűséggel). 156
