Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
4. A vízmérleg - 4.7 Operatív vízkészletgazdálkodás
4.712 Egyensúlyi vízmérleg A vízmérlegre akkor mondjuk, hogy egyensúlyban van, ha a hasznosítható vízkészletnek az adott időszakban bizonyos tartóssággal (valószínűséggel), bizonyos mértéknél kisebb hasznosítatlan része van, vagy pedig a vízigények kielégítésében mutatkozó hiány bizonyos mértéknél, a vízhiány-tűrés normatív értékénél kisebb. Egyensúlyi vízmérleg esetében gyakorlatilag sem a vízhasználatok fejlesztésére nincs lehetőség, sem pedig a vízhiányt megszüntető intézkedésekre nincs szükség; az operatív vízgazdálkodás feladata a kedvező helyzet fenntartása. 4.713 Passzív vízmérleg A vízmérleg passzív, ha a vízhasználatok vízigényének kielégítésében a vizsgált időszakban bizonyos tartóssággal (valószínűséggel) — mennyiségi vagy minőségi tekintetben — a vízhiány-tűrés normatív értékénél nagyobb hiány mutatkozik. a) A távlati tervezésben passzív vízmérleg esetén a hiány kiküszöbölésére vonatkozó tennivalókat kell meghatározni, figyelemmel a következő főbb lehetőségekre: — a gazdaságosan kiépíthető felszíni és felszín alatti tározási lehetőségek kihasználása, — a szomszédos területekről történő vízátvezetés, — vízfolyások csatornázása, — egyes kritikus időszakok mértékadó hasznosítható vízkészletének növelése a felszíni és felszín alatti vizek vegyes felhasználásával, — a vízigények kritikai felülvizsgálata, — a szennyvizek kellő hatásfokú tisztítása, — szennyvizek tározása és szakaszos lebocsátása, —1 a mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlesztési tervének összhangba hozatala a vízkészletgazdálkodás feltételeivel (kevésbé vízigényes kultúrák öntözésére víztakarékosabb öntözési módok alkalmazása, korszerű agrotechnikai, agrobiológiai eljárásokkal a csapadék hasznosítható részének minél nagyobb mértékű helyben való megtartása, talajban való tározása stb.), —* a vizek minél tökéletesebb többszörös és ismételt felhasználása, üzemek közötti vízhasználati együttműködés fejlesztése, — a telepítéspolitikai, területfejlesztési tervek összehangolása a vízgazdálkodás-fejlesztési tervekkel, — nagy vízigényű, kevésbé gazdaságos, különleges üzembiztonságot követelő ipartelepeknek a vízhiányos területről való áthelyezése (illetve telepítésük letiltása), — káros és nehezen tisztítható szennyvizet kibocsátó ipartelepeknek a vízfolyás felső szakaszáról a nagyobb hozamú alsóbb szakaszokra való (át-) telepítése, — kisebb biztonságot adó (azaz kisebb tartóssággal várható, pl. nem 80%-os, hanem 50—70%-os tartósságú) vízkészlet számításba vétele és 143
