Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

4. A vízmérleg - 4.6 A vízminőség szerepe a vízgazdálkodásban

Az utóbbiak importjánál a Nehézipari Minisztérium 50%-kal magasabb vámtételt állapíttatott meg.

Meg kell említenünk a mezőgazdaság kemizálásából származó szennyezéseket is. Itt szintén nem annyira a gyártás, mint a felhasználás folyamán jelentkezik a vizek veszélyeztetése. A vízgyűjtő területekre kihelyezett nagymennyiségű vegyszer — részben műtrágya, részben a különböző növényvédő, rágcsálóirtó szerek (peszticidek) — a csapadékvizekkel a befogadóba sodródnak, és ott a vizek élővilágát károsítják. Higiénés szempontból is ártalmasak. Különösen súlyosbítja e szennyeződések káros hatását, hogy a mérgező anyagok az élőlények szervezetében közvetlenül vagy a táplálkozási láncon keresztül feldúsulnak, akkumulálódnak és a letális dózisszint elérésekor fejtik ki pusztító hatásukat.

Egyes mérgező hatású anyagok toxicitásának jellemzésére általában azt a mennyiséget adják meg, amely a testsúlykg-ra számítva a kísérleti állatok 50%-át megöli (LD50—Letális dózis). Emberi vonatkozásban a legkisebb halálos adagot MLD (min. Letális dózis) szokás megjelölni. Egyes anyagok hosszabb időre raktározódnak a szervezetben a mérgező hatás megszűnése után is (több hónap, év vagy évtized) és lassan ürülnek. Ide sorolhatók elsősorban a fémek és vegyületeik, a radioaktív anyagok, valamint a peszticidek is.

A peszticidek okozta ártalom súlyosságára az 1965. évi nagymértékű balatoni halpusztulás hívta fel a figyelmet. Ennek elkerülésére ma már szigorú rendszabály korlátozza a növényvédőszerek felhasználását a vizek közelében. E szennyártalom megszüntetésére irányuló beavatkozások részben meghaladják a hagyományos vízgazdálkodás kereteit és az intézkedések a népgazdaság egyéb ágazatait érintik, elsősorban az ipart, a gyártmányfejlesztést. A leghatékonyabb védekezési mód a nagyhatású, de rövid idő alatt elbomló vegyszerek előállítása és alkalmazása. A védelem érdekében olyan agrotechnikai módszereket kell alkalmazni a mezőgazdaságban, amelyek a csapadékvizek gyors lefutását megakadályoz- zák.E módszer alkalmazása egyéb — már a vízgazdálkodás körébe tartozó — előnyökkel is jár, mint:

— a csapadékvizek visszatartása a talajban, ami kedvező a talaj víz- háztartására és a belvizek összegyülekezésére,

—1 a kihelyezett vegyszer a célnak megfelelően a termőtalajban marad, ami felhasználásuk hatékonyságát fokozza,

— csökken a vízkészleteket károsító vegyi ártalom.

A növényvédelemről szóló 1964. évi 17. számú törvényerejű rendelet, valamint a fertőző betegségek megelőzéséről és leküzdéséről szóló 24/1964. Korm. számú rendelet alapján kiadott 1/1966. (VIII. 3.) FM—EüM számú rendelet intézkedik a vizek védelme érdekében egyes vegyianyagok felhasználásának korlátozásáról. A rendelet az alábbi főbb megállapításokat tartalmazza:

— peszticidet, fel nem használt peszticid maradékot, peszticiddel szennyezett, vagy csomagoló burkolatot állóvízbe (halastóba), folyóba, vízfolyásba, illetve tározóba juttatni tilos;

— a rendelet melléklete részletesen tartalmazza a korlátozás alá eső peszticidek és habképző anyagok (detergensek) jegyzékét;

— a korlátozás alá eső termékekre vonatkozó gyártási engedély kiadásához az illetékes miniszter, az egészségügyi miniszter, valamint az Országos Vízügyi Hivatal elnökének egyetértése szükséges;

135