Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
4. A vízmérleg - 4.6 A vízminőség szerepe a vízgazdálkodásban
leteken a szennyvízforrásokban bekövetkező mennyiségi vagy minőségi változásokból származó rendkívüli károkozás a rendszer bizonyos mértékű kiegyenlítő hatása következtében elkerülhető. Természetesen ez esetben sem hagyhatók el az egyedi beavatkozások, de azok mértéke vagy a megvalósítás időtartama tágabb határok között mozoghat. A regionális vízminőségvédelmi tervek összeállítására minta tanulmányt készített a VIZITERV az Átalér vízgyűjtőjén, Tata—Tatabánya térségében, amelynek alapján konkrét és hatásos védelmi intézkedések is történtek. Tatabányán nagy mennyiségű szervetlen hordalékkal terhelt szennyvíz keletkezik. A hordalék az Átalér közvetítésével a Tatai öregtóba kerül, ahoi leülepedve a tó. jelentős részét feltöltötte. A tó veszélyeztetésének megszüntetésére készült védelmi terv jelentős része a bányaműveléshez kapcsolódott. A bányatömedékelésre használt anyag termelése, szállítása, tárolása és a felhasználás helyére juttatása hidromechanizációval történik. A vizsgált vízgyűjtő 30 pontján voltak bányaműveléssel kapcsolatos hidro- mechanizációs műveletek. Ehhez járultak az egyéb, mint az erőművi pernyeszállításból és tárolásból, a Mészművek fedőkőzet fejtéséből származó hordalé- kos vízszennyezések. A szennyvízkár helyi elhárítására — a bányaművelés sajátosságai miatt (alábányászás stb.) — csak kismértékben volt lehetőség. Ez esetben az üzembiztonsági feltételek sem voltak kellően biztosíthatók. Végső megoldásként központi utóülepítő rendszer kiépítése vált szükségessé az Átalér völgyében, amellyel a területen szétszórtan jelentkező, időben és térben változó szennyezések esetében is megbízhatóan védhető az Öregtó vizének minősége. Hasonló regionális vízminőségvédelmi koncepció készült el a Séd—Nádor-csatorna, a Pécsi-víz—Fekete-víz, valamint a Zagyva vízgyűjtőjére is, ahol a szennyvizek minősége is változó. 4.64 Űjabb szennyező hatások A társadalmi gazdasági fejlődés hatására nemcsak a vízszennyező források száma, a szennyező anyagok mennyisége növekszik, hanem újabb és újabb jellegű, tulajdonságú szennyezések keletkeznek. Ezek elterjedésüket követően előbb-utóbb a vízminőséggazdálkodás szempontjából jelentős tényezővé válnak és megkívánják a vízkészletgazdálkodás megvalósítása érdekében a vízminőségvédelmi beavatkozást. Ezért célszerűnek látszik az újabb szennyező hatások rövid áttekintése vízminőségvédelmi szempontból. A szennyezések eredetét tekintve a befogadóban okozott káros minőségváltozást döntően az ipari és részben a mezőgazdasági eredetű szennyezés okozza. A településekről származó nagyobbrészt szervesanyag-tartalmú, ún. házi szennyvizekkel — különösen a nagyhozamú befogadók esetében — a folyók öntisztító képessége nagyrészt megbirkózik. A budapesti szennyvizeknek mindössze 5%-át tisztítják, ennek ellenére a városi szennyvíz szennyező hatása a város alatt 20—25 km-rel már nem mutatható ki a Duna vizében. Az ipari eredetű vegyi vízszennyező hatások ennél sokkal súlyosabb ártalmakat okoznak. Ezek a szennyezések azonban koncentráltan jelennek meg, általában csatornarendszeren keresztül jutnak a befogadóba, így nyilvántarthatok, ellenőrizhetők és a szennyezés elhárításához szükséges beavatkozások meghatározhatók és végrehajthatók. 132
