Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
4. A vízmérleg - 4.6 A vízminőség szerepe a vízgazdálkodásban
kifejezést, amely a befogadóba vezetett szennyvíz hígulási viszonyszáma és figyelembe véve a szennyvízbevezetés alatti folyószakasz anyagmérlegének egyenletét a szükséges tisztítási hatásfok alakban írható. E két összefüggés alkalmas arra, hogy abból az esetenkénti hígulási viszonyok, valamint a több változó esetenkénti értékei alapján a szükséges tisztítási hatásfokot meghatározzuk. A vizsgálati eredményekből megállapítható valamely vízfolyás bármely szelvényére az oxigénfogyasztás és a vezetőképesség, valamint a vízhozamok közötti összefüggés, amelyből az ún. hígítóképességi vonal megszerkeszthető (4—22. ábra). Az ábra szerint megszerkesztett hígítóképességi vonal segítségével megállapítható, hogy pl. Budapestnél a Duna vizének minősége az alábbi határok között változik az oxigénfogyasztás alapján: 8850—1900 m3/sec 4,4—10 mg/1 I. osztály (tiszta) 1900— 850 m3/sec 10,0—>15 mg/1 II. osztály (kissé szennyezett) 850— 590 m3/sec 15,0—18 mg/1 III. osztály (szennyezett) A továbbiakban — különösen a kisebb vízfolyásokon — meg kell határozni a mértékadó vízhozamhoz tartozó különböző vízminőségi komponensek értékeit (Y), és a terhelhetőség megállapítása érdekében célszerű az egyes vízfolyásszakaszokat ezek alapján osztályozni. így a szennyvíztisztító telepek szükséges tisztítási hatásfoka is meghatározható. Az eddigiekben a vízhozam és a vízminőség összefüggését egyszerűsített formában vizsgáltuk. A VITUKI-nak a KGST keretében folytatott vizsgálatai [27, 58] a kapcsolat tartalmának pontosabb megismerésére adnak lehetőséget. Eszerint, hosszabb időintervallumra, de azonos szennyezettségi szintre vonatkozó mérési eredményeket a vízhozam függvényében ábrázolva különböző vízminőségi komponensek, illetve vízhozam és szennyezettség szempontjából különböző jellegű vízfolyások esetében eltérő jellegű pontsereget kapunk. A mérési eredményeket reprezentáló pontok közé behúzható kiegyenlítő görbe (4—23. ábra) általában — nagyvízfolyások vagy erősen szennyezett kisvízfolyások esetében mind szerves, mind szervetlen komponensek vonatkozásában hiperbolára emlékeztet; — hevesebb vízjárású, illetve kevésbé szennyezett kisebb vízfolyások esetében a szerves és részben a szervetlen komponensek vonatkozásában a kezdeti hiperbolikus görbe szakasz után — a későbbiekben ismertetendő nagyvízi hatásból származó — emelkedő tendenciát mutat. 122