Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
4. A vízmérleg - 4.5 A vízhasználó ágazatok áttekintése
feltétlenül meghagyandó vízhozamon (Qm) felül ez rendszerint további jelentős vízhozamnak a mederben tartását teszi szükségessé a megfelelő merülési vízmélység előállításához. Ez a többlet vízhozam, illetőleg víz- mennyiség mint vízigény jelentkezik. A dunai hajóút fenntartásához szükséges vízmélység (2,5 m a dunabizottsági mértékadó hajózási vízszinthez képest, mely megfelel a budapesti vízmérce +148 cm-es vízállásának) a Dunabizottság ajánlása szerint jelenleg mintegy 1100 m8/s vízhozamot kíván (a budapesti szelvényben az eddig észlelt legkisebb vízhozam, LKQ = 580 m3/s, a mederben feltétlenül meghagyandó vízhozam 0,75 -Qaug ioo% pedig 700 m3/s, ugyanakkor a Dunabizottság által javasolt legkisebb vízszinthez tartozó vízhozam 1100 m3/s). Folyószabályozással és a folyó belépcsőzésével azonban ez az igény csökkenthető. Ha figyelembe vesszük, hogy a szükségesnél kisebb vízhozamok esetén a hajók terhelését csökkenteni kell és a vízhozamok további csökkentése esetében bekövetkezik az a határeset, amikor a hajók már üresen sem közlekedhetnek, érzékelhetővé válik a hajózási vízigény jelentősége. A vízlépcsők megépítését a Dunán a vízhozam-ingadozás szélsőségeitől függetleníthető biztonságos hajózási vízmélység előállítása, a Duna mint nemzetközi vízi út jobb hasznosítása, az európai nagy víziútrendszer, az épülő Duna—Majna—Rajna-csatorna adta lehetőségekhez való csatlakozásunk is sürgeti. A vízmérlegben egyelőre úgy vesszük figyelembe a hajózás vízigényét, hogy a mederben meghagyandó vízhozamot a Dunán nem 0,75-Qaug. m% értékkel, hanem a legkisebb augusztusi vízhozamértékkel, azaz 933 m3/s-mal vesszük számításba. 4.56 A vízerőhasznosítás vízigénye A vízerőhasznosítás is a vizet használó, de el nem használó ágazatok közé tartozik. Magyarország energiahelyzetét a rohamosan növekvő energiaigény, ezzel párhuzamosan az enerigahordozók növekvő hiánya jellemzi. A hiányt részben energiahordozó- és energiaimporttal kell fedezni; az energia és energiahordozó import aránya 1970-ben eléri az összes szükséglet 35%-át. Ez az arány 1980-ra 50%-ra növekedik. A növekvő energiaimport az ország devizamérlegét terheli, ezért a gazdaságosan kihasználható hazai energiaforrások — és ezen belül a vízerőkészlet — fokozottabb hasznosítása jelentős népgazdasági érdek. Jelenleg a 600 MW-tal és az évi 4500 millió kWh-val jellemezhető gazdaságosan hasznosítható vízerőkészletünknek csekély részét, kb. 2%-át vesszük igénybe. A megépült és üzemben levő vízerőművek beépített teljesítménye 22 MW, átlagos évi energiatermelésük 100—110 millió kWh. Az ország villamosenergia-igénye 1970-ben 3000 MW fogyasztói csúcsigénynyel és 18 milliárd kWh villamosenergia fogyasztással jellemezhető. A meglevő vízerőművek az 1970. évi rendszerben mindössze a teljesítményigény 0,8%-át, az energiaigény 0,6%-át fedezik. A hazai erőműépítési program 1976-ig rögzítettnek tekinthető, és abban csak a Kiskörei vízerőmű építése szerepel. Ez a vízlépcső elsősorban az öntözési vízellátás céljára szolgáló komplex létesítmény. Építése folyamatban van. Az erőmű 28 MW teljesítőképességgel, 106-106 kWh/év átlagos energiatermeléssel — melyből 10—12-106 kWh/év a csúcsidőben szolgáltatható villamosenergia — 1973. évtől fokozatosan lép üzembe. Jelentőségét vízerőhasznosítási szempontból az adja meg, hogy Magyarországon első ízben itt alkalmazzák a kisesésű vízerőkészlet gazdaságos hasznosítására alkalmas, a műszaki haladás korszerű eredményét képviselő vízszintes tengelyű, csőturbinákat.
