Dégen Imre: Vízgazdálkodás I. A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai (tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
A) A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai - 7. A vízgazdálkodás beruházási rendszere
érdekeit valamilyen módon érintik (pl. a hídnyílás méretezése a zavartalan lefolyási viszonyokra tekintettel, mély fekvésű, vízjárásos vagy az árvíznek, illetőleg belvíznek kitett területeken a nem vízgazdálkodási célú építmények létesítésének megakadályozása, iiletőleg megvalósításuk vízügyiműszaki feltételeinek megállapítása stb.). Azokat az általános jogi alapelveket és legfontosabb keretszabályokat, amelyek alapján a vízgazdálkodás rendje és a vízügyi államigazgatás kialakul, az 1965-ben életbe léptetett új vízügyi törvény (1964. évi IV. törvény állapítja meg. Ez a törvény a vízügyi államigazgatási jogot új elvi alapokra helyezte. A régi (1885. évi XXIII. törvénycikk) vízjogi törvény alapelve a feudál- kapitalista társadalmi rend viszonyainak megfelelően az volt, hogy a vizek elsődlegesen az ingatlan tulajdonosának rendelkezése alatt állanak, s ezt a jogot főként a szomszédos birtokosok érdekeinek védelme céljából, ritkábban közérdekből lehet hatóságilag korlátozni. Ezért a vízügyi viszonyokat szabályozó korábbi törvény főként arra törekedett, hogy a több birtok határán átfolyó vizekkel kapcsolatban kiküszöbölje az ingatlantulajdonosok között a saját érdekükben gyakorolt vízhasználat vagy vízkárelhárítási tevékenység során keletkező magántulajdonosi érdekösszeütközéseket. Az új vízügyi törvény — a szocialista állam gazdasági alapjainak és szervezetének megfelelően — a vízügyi államigazgatást, s ennek alapvető feladatát a vízgazdálkodást szabályozza. Az Alkotmány 6. §-ának megfelelően arra a legfőbb alapelvre épül, hogy a vizek a nép vagyonaként az állam tulajdonában vannak és a velük való rendelkezés az államot illeti. Ebből folyik, hogy a törvény értelmében a vizek használatát és kártételeinek elhárítását, a vízgazdálkodást, az állam irányítja, a jelentős közérdeket szolgáló, ún. közcélú vízjogi tevékenységet pedig saját szervezetei útján maga az állam végzi. A korábbi és az új törvény közötti másik legfőbb elvi különbség a vízgazdálkodás korszerű felfogása. Míg a régi jogszabály azt a szemléletet tükrözte, hogy a víz általában a szükségleteket kielégítő mértékben fordul elő, és a jog feladata csupán az ingatlan tulajdonából következő érdekeknek a tulajdonosok közötti rendezése, az új vízjogi szabályozás alapja az a felismerés, hogy a víz korlátozott mértékben rendelkezésre álló természeti kincs, amellyel a társadalom érdekében tervszerűen kell gazdálkodni. A törvény ennek a gazdálkodásnak a keretszerű hatósági eszközén, a vízjogi engedélyen túlmenően, alapelveiben szabályozza a vízgazdálkodás legfontosabb kérdéseit is: a vizek természetes viszonyaiba való beavatkozásnak, a vízigények kielégítésének, a vizek mennyiségi és minőségi védelmének jogi, államigazgatási feltételeit. 207
