Dégen Imre: Vízgazdálkodás I. A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai (tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
A) A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai - 4. A vízgazdálkodás mint népgazdasági ágazat
irányító szervezetekhez való tartozás, hanem az azonos jellegű tevékenységekre vonatkozó hatósági szabályozási jogkör értendő. 2. A népgazdasági tervezési, költségvetési és statisztikai rendszer szempontjából. A népgazdasági ághoz tartozást elvileg a tevékenység jellege szabja meg. Egy-egy gazdasági egység azonban több ághoz, vagy ágazathoz sorolható tevékenységet is végezhet. Például a legtöbb víztermelő-szolgáltató vállalat építési vagy gépgyártási tevékenységet is végez. Ezért a gazdasági egységek jellemző fő tevékenysége szabja meg, hogy mely ágazathoz sorolják azokat a népgazdasági tervezés rendszerében. Az 1. alatti csoportosítás, vagyis a tevékenység jellege, az ágazati irányítás szempontjából történő ágazati osztályozás természetesen jóval szélesebb körű, mint a népgazdasági tervezés szempontjából érvényesülő ágazati megosztás. A népgazdasági ágak köre a gazdasági fejlődés, továbbá a gazdaságirányítás szervezetének változása következtében is módosulhat. Egyes ágak vagy ágazatok összevonhatók, mások szétválaszthatok. A népgazdaságban folyó tevékenység eleve két nagy csoportra osztható: termelő és nem termelő tevékenységre. A produktív tevékenység alapvető ágazati struktúráját Marxnak az újratermelés arányaival kapcsolatos vizsgálata tárta fel. A társadalmi termelést két főosztályra bontotta: a termelési eszközöket előállító I. osztályra és a fogyasztási cikkeket előállító II. osztályra. A két alapvető osztály fejlődésének arányát az újratermelés legfontosabb arányának tekintette, amely meghatározza az előállított termékek elosztását a különböző rendeltetések szerint, valamint a rendelkezésre álló eleven és tárgyiasult munka elosztási arányát a termelési eszközök termelése és a fogyasztási cikkek termelése között. A vízgazdálkodás túlnyomórészt a termelő szférához és azon belül, az előállított víz nagy részének a termelésben betöltött szerepét tekintve, az I. osztályhoz tartozik. A vízgazdálkodás sajátos jellegéből adódóan többcélú — termelő-szolgáltató és védelmi — tevékenysége miatt csaknem valamennyi népgazdasági ág tevékenységével kapcsolatban áll és arra kisebb-nagyobb mértékben kihat. Így elvileg egyik népgazdasági ágon belül sem helyezhető el mint ágazat anélkül, hogy ennek — a vízgazdálkodást is magában foglaló ágnak — a tényleges helyzetéhez, tevékenységéhez képest ne okozzon eltérítést akár a népgazdasági tervezés, akár működésének közgazdasági és statisztikai értékelése vonatkozásában. Ezért elvileg lehetséges volna a vízgazdálkodás önálló népgazdasági ágként való kezelése is. A népgazdaság tervező szervei gyakorlati, tervezés-módszertani célszerűségi megfontolás alapján és nem közgazdasági-elméleti, vagy szervezeti 52
