Dégen Imre: Vízgazdálkodás I. A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai (tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
A) A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai - 2. A vízgazdálkodás tárgya és fogalma
A vízgazdálkodás egyfelől a hidrológiára, közelebbről a műszaki hidrológiára és a hidrotechnikára mint természettudományi és műszaki alap- tudományokra, másfelől a politikai gazdaságtanra mint társadalomtudományi alapra támaszkodik. A vízgazdálkodás — mint tudományág — három főpillére: a) a természeti feltételek, a hidrológiai viszonyok, a természetes vagy már korábbi beavatkozásokkal módosított vízháztartási helyzet (műszaki hidrológia) és azoknak a törvényszerűségeknek ismerete, amelyek a nyugvó és mozgó víz viselkedését, anyagi tulajdonságait, élővilágát jellemzik (hidraulika, hidromechanika, vízkémia, vízbiológia stb.); b) a természetes vízviszonyok módosítására alkalmazott műszaki eszközök, hidrotechnikai eljárások (vízépítés, vízgépészet, kémiai technológia, mérnökbiológia); c) a termelési viszonyok és ezek alapján létrejövő objektív gazdasági törvények sajátos, ágazati jellegű megjelenési formái és hatásai (ágazati gazdaságtan), azok a társadalmi-gazdasági feltételek, amelyek befolyásolják a vízháztartás szabályozott rendszerének kialakítását. A hidrológia és a hidrotechnika a termelőerők, a politikai gazdaságtan és annak a vízgazdálkodásra alkalmazott ágazata elsősorban a termelési viszonyok oldaláról elemzi a vízgazdálkodást. A vízgazdálkodás és annak gazdaságtana tehát a természettudomány, a műszaki tudomány és a közgazdaságtudomány határterületén kibontakozó új tudományág. A vízgazdálkodás alaptudományai között kölcsönös kapcsolat áll fenn. A vízgazdálkodási vonatkozású döntéseket a hidrológiai adatok és a hidrológia által feltárt összefüggések, valamint a hidrotechnikai eszközök és eljárások fejlettsége, műszaki színvonala alapozzák meg a természeti feltételek és a műszaki lehetőségek oldaláról. A vízgazdálkodás fejlesztése, az ehhez szükséges művek létrehozása, ezek társadalmi hasznosságának elbírálása pedig mindinkább megköveteli a tudományosan megalapozott köz- gazdasági alátámasztást. A közgazdasági elvek és módszerek behatolnak a műszaki tevékenység mindennapi gyakorlatába, sőt annak mindinkább meghatározóivá válnak. Ez kihat az alaptudományokra is. Szükségessé teszi a hidrológia, a vízépítés, a vízgépészet és a hidrotechnika egyéb ágazatainak, továbbá a vízzel összefüggő gazdasági ismereteknek a tökéletesítését a termelőerők dinamikus fejlődése által támasztott követelményeknek megfelelően. A vízgazdálkodás ismeretanyaga tehát azoknak a közös elemeknek szintézise, amelyek a műszaki-hidrológia, a hidrotechnika, és a politikai 31
