Dégen Imre: Vízgazdálkodás I. A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai (tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
A) A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai - 2. A vízgazdálkodás tárgya és fogalma
felhasználásának szabályozásával is összefügg. Kiterjed a nagy térségek vízviszonyainak átalakítására irányuló tevékenység (regionális vízgazdálkodás) és az üzemi vízgazdálkodás közötti kölcsönös kapcsolat összehangolására, a mennyiségi és minőségi értelemben jó hatásfokú üzemi vízgazdálkodási rend kialakítására is. A természet vízháztartása és a társadalom kapcsolatának szabályozása nemcsak a víz természetes körforgásába, elsősorban a lefolyás szabályozásába való aktív beavatkozásra terjed ki, nemcsak a víz és a társadalom kapcsolatának természeti oldalára hat ki, hanem a vízgazdálkodást befolyásoló társadalmi-gazdasági tényezőkre is. A természetes vízviszonyok többek között befolyásolják a település- szerkezet alakulását, a termelőerők területi elhelyezését, de megfordítva, a településszerkezet, a településpolitika, a vizet felhasználó és szennyvizet kibocsátó üzemek technológiai folyamatai kihatnak a vízgazdálkodás természeti feltételeire, a lefolyási viszonyokra, a vízkészletek mennyiségére és minőségére. A társadalmi fejlődés és a korszerű műszaki-tudományos haladás meggyorsulása folytán a vízgazdálkodási beavatkozások szükségessége megsokszorozódik. Területi, technológiai kapcsolatok jönnek létre közöttük. Összefüggésük a népgazdaság különböző ágazataival is egyre szorosabbá, szélesebb körűvé válik, ami szerteágazó kölcsönhatásokat eredményez. A természeti viszonyok és a társadalom vízigénye közötti tartós egyensúly létrehozása, a vízzel kapcsolatos sokrétű, ugyanakkor egymással bonyolult kölcsönhatásban levő természeti és társadalmi folyamatok szabályozása szükségessé tette a nagy térségekre kiható, átfogó vízgazdálkodási rendszerek létrehozását, a komplex vízgazdálkodás egységes, átfogó, műszaki-gazdasági, igazgatási és irányítási rendszerének kialakítását. A komplex vízgazdálkodás mindenekelőtt az összetett szemlélet érvényre juttatását jelenti a vízgazdálkodás természeti és társadalmi feltételei között. A komplex vízgazdálkodás fogalma magában foglalja azt is, hogy a vízgazdálkodási feladatokat valamennyi népgazdasági és vízgazdálkodási ágazat érdekének szem előtt tartásával, összehangoltan, az érintett térség általános fejlődésével összefüggésben, a fejlődés időbeli távlatait figyelembe véve, a gazdaságosság követelményeit is kielégítő, legkedvezőbb módon oldjuk meg. Ez a szemléletmód megköveteli, hogy a jelenségeket ne elszigetelten, ne statikusan, hanem fejlődésükben, változásaikban, kölcsönhatásaikban a társadalmi és a természeti környezettel komplex, ösz- szetett módon, sokrétűen vizsgáljuk. A vízgazdálkodás komplex jellege lehetővé teszi, hogy az egyes feladatokat összekapcsolva, több célú létesítményekkel, gazdaságosabban oldjuk meg. 28
