Dégen Imre: Vízgazdálkodás I. A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai (tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
Bevezetés
Ellenkezőleg: a vízgazdálkodás eredményes művelésének kulcsa a természet törvényeinek, különösen a víz mozgástörvényszerűségeinek ismerete és azok helyes alkalmazása, cselekvéseink közvetlen és távolabbi természeti és egyben társadalmi-gazdasági hatásainak együttes szemlélete, a természeti folyamatok és a természet rendjébe való mesterséges beavatkozások harmonikus egysége. A vízgazdálkodásnak éppen az a feladata, hogy kiegyenlítse a természet adta vízviszonyok és a társadalmi szükségletek közötti eltérést. Térbeli és időbeli eloszlásában a vízigényektől rendszerint eltérő vízkészletből a szükséges helyen és időben, kellő mennyiségben és minőségben, a legkedvezőbb műszaki és gazdasági hatásfokkal kielégítse a növekvő vízigényeket. Gondoskodjék a vízkárok elhárításáról, védje a vízkincset. Ügy avatkozzék be a vizek életbe, hogy megfeleljen a társadalmi-gazdasági fejlődés támasztotta követelményeknek, előmozdítsa a népgazdaság tervszerű, arányos fejlődését, és egyben összhangban legyen a természeti környezet, a vízkincs védelmének követelményeivel. A műszaki-tudományos haladás egyfelől mind szélesebbre tárja a vízzel összefüggő természeti jelenségek megismerésének lehetőségeit, másfelől kezünkbe adja azokat a fejlett vízépítési, vízgépészeti, kémiai-technológiai, mérnök-biológiai eszközöket és eljárásokat, amelyek segítségével a felszíni vizek lefolyási viszonyait, sőt a felszín alatti vizek áramlási viszonyait is szabályozhatjuk, anyagi tulajdonságait átalakíthatjuk. Kiaknázhatjuk a föld mélyében rejtőző vízkincset, s a minőségében leromlott vízkészletből is felhasználásra alkalmas vizet „gyárthatunk”. A műszaki haladás lehetővé teszi a vízkészlet és a szükségletek közötti egyensúly befolyásolását a vízigények oldaláról is, hiszen a vízzel takarékoskodó gyártási technológiák alkalmazásával, a víz ismételt felhasználásával és a hálózati vízveszteség csökkentésével vízkészletgazdálkodási szempontból hasonló eredményre juthatunk, mint a kisvízi készlet növelésével. A víz a létfontosságú természeti javak egyike. Ma már azonban nem csupán a természet terméke, a természet — korábban korlátlannak tűnő — ingyenes ajándéka, hanem egyre bonyolultabb és több munkával előállított termék, amelyhez a természetes vízkészlet a kiinduló anyagi alapot adja. A felhasználásra alkalmas víz előállítása éppúgy, mint a fölös meny- nviségű és romboló hatású víz okozta károk elhárítása és mindazok a bonyolult termelési folyamatok, munkaműveletek, amelyeket a természetes vízviszonyok átalakítására és a társadalom szükségleteivel való összehangolására végeznek, az anyagi termelés körébe tartoznak. Ezek sokoldalú, szoros kölcsönhatásban vannak a természeti környezettel, a társadalmi11
