Deák Antal András: Bél Mátyás élete és munkássága 1684–1749-ig; A magyarországi halászatról (Vízügyi Történeti Füzetek Különkiadás Budapest, 1984)

Bél Mátyás élete és munkássága

„Az egész vármegyében alig akad még egy ilyen hely, mely alkalmasabb lenne a földművelésre. Keletről hosszú és széles hegyvonulat védi, lejtőjét mindenütt kaszálók és kitűnő legelők tarkázzák; nyugatra pedig mindenféle gabonát megtermő gyönyörű mezők húzódnak." ,Dc ezek a kedvező körülmények sem tudták meggátolni, hogy a falu lakói földjeiket és jogaikat apránként cl ne veszítsék, lakossága egyre csökkent, városból faluvá zsugorodott, és annyira eladósodott, hogy talán még sohasem süllyedt ilyen mélyre . . .' Majd így zárja megemlékezését: „A városnak ezt a nyomorúságát annál inkább fájlaljuk, mivel 1684. március 24-én itt láttuk meg a napvilágot." Édesapja Bél Mátyás mészáros, édesanyja a veszprémi származású Cseszneky Erzsébet, akiről Drávcczky László „Miscellanea"-iban* azt mondja, hogy „ritka jámborsággal megáldott asszony" volt. Ugyanez a szerző a gyermek Bél Mátyásról is ír: „Már kis korától fogva tanulékony, szerény, . . . később a tudományoknak és azok lélekemelő tanulmányozásának szentelte életét. Gyermekkorának első éveiben szülőfalujának iskolájában tanult, majd Losoncon sajátította cl a tudás alapjait. Itt, már gyermekként nagy veszedelembe sodródott. . . . Valami szerencsétlen és végzetes módon olyan súlyos sebet kapott a fején, hogy négy hónapnak kellett eltelnie, mire úgy ahogy felépült." 1691-95-ig Losoncon, Alsósztregován, Besztercebányán végzi alsóbb fokú iskoláit. 169 5-99-ig Pozsonyban, az evangélikus líceumban tanulja a „humaniorákat". Latinul és németül olyan jól megtanul, hogy hozzájuk viszonyítva a magyar nyelvtudását elégtelennek érzi. Veszprémbe megy hát, hogy anyanyelvi ismereteit felfrissítse. Itt-tartózkodása idején látja meg először a Balatont, és ekkor látja, nézi végig a „jeges" halászatot: „Magam is jelen voltam egy ilyen halászaton, melyet 1701-ben a Balatonnak Veszprémhez közelebb eső részén rendeztek. Bizony, emlékszem, egyetlen húzással annyi halat fogtak, amit csak több szán tudott volna elvinni. A halászatra összesereglett, tarisznyákkal fölszerelkezett népnek nagyon olcsón vesztegették el a halászok a zsákmányt. Ami ezután a gyors vásár után megmaradt, jégbe ágyazták a halászok, hogy majd széjjelhordják a környező falvakba." Veszprémből Pápára megy, ahol egy évig nevelő, majd újra Besztercebányán találjuk. A város evangélikus egyháza a tehetséges ifjút /704ben Haliéba küldi, hogy az ottani egyetemen gimnáziumuk számára jól képzett tanárrá váljon. * Vegyes írások