Deák Antal András: Bél Mátyás élete és munkássága 1684–1749-ig; A magyarországi halászatról (Vízügyi Történeti Füzetek Különkiadás Budapest, 1984)

A magyarországi halakról és azok halászatáról

A márna szakállszerü képződménye nagyon hasonlít a fiihoz, de szintén csupasz, miként a folyóbéli csík is (kövi csík): ez meg a réti csíkra emlékeztet, a szakállszerü függeléket nem tekintve, mert ez nála hiányzik. Különben létezik még a tüskés csík, ez is, az is hasonlít a réti csíkra és tnindkettö hitványabb, értéktelenebb. Előszeretettel tapad a kövekhez, ezért aztán a németek „Steinbeisser"-nek (vágócsík) hívják. Azok, melyeket bucóknak hívunk (Magyar bucó, német bucó), nagyobbacskák, mint a kifejlett réti csík és folyóbéli csík, uszonyuk és bőrük érdes, ami után a latin nevüket is kapták (asper = darabos, kemény, érdes). Bíbor színűek, pikkelyük apró és érdes, fejük aránylag nagy, de nem annyira, mint a fejeshalaké. A kövek közé telepednek és egyesek szerint aranyhomokot esznek: nem is alap nélkül vélik ezt, mivel állítólag leginkább ilyesféle homokban rejtezve bukkannak rájuk. Jonstonus valamennyi dunai hal közül őket tartja a legegészségesebb tápláléknak. Rokonaik a fejeshalak (talán a bötös kölönte), amennyiben kellemes ízüket tekintjük, de formára elütitek tőlük; nemcsak a bőrük finomabb, de fejük nagyságát illetően is a harcsára hasonlítanak. Sőt, ha akkorára megnőnének, húsuk ízletesebb és egészségesebb lenne, mint a harcsáé. XX. A KISHALAKRÓL ÊS EZEK HALÁSZATÁRÓL MAGYARORSZÁGON Ezeket és különböző fajtáikat, meg ahány hal csak él a folyók puha iszapjában vagy a meder kövei között rejtezkedve, halászaink, miként már azt elbeszéltük, részben a vizákal együtt fogják hálókkal, részben fenékhálóval, részben pedig varsa szerű hálókkal, kelepcébe csalva halásszák őket. Hogy melyik a halászatnak a három módja, és mért éppen ezeket kellett a magyaroknak meghonosítani, fentebb már megmutattuk. Ezeket azonban nem mindenütt alkalmazzák ugyanazon formában és módon. Minden folyó vagy halfajta, más-más halászfortélyt kíván. Ahol nincsenek vizák, ott kisebb hálót vetnek ki, miközben csónakjukkal kört írnak le a halászok ugyanúgy, ahogy azt a vizáknál elbeszéltük. A kisebb folyókban pedig csónak nélkül oly módon húzzák a hálót keresztbe a tnedren, hogy villás végű fákkal alátámogatván a háló vé-