Deák Antal András: Bél Mátyás élete és munkássága 1684–1749-ig; A magyarországi halászatról (Vízügyi Történeti Füzetek Különkiadás Budapest, 1984)
A magyarországi halakról és azok halászatáról
ben végződött: ezekkel, miként azt a szükség megkívánta, előre vagy hátra lehet húzni. Minekutánna a halászathoz mindent előkészítettek, előbb ettek, majd hálóikat bedobták a ladikba. Nyolcan vagy tízen ültek be, félmeztelenül, csupán csak ágyékkötő volt rajtuk. Akik a csónak orrában foglaltak helyet, lassan eveztek, a csónak farában levők pedig a hálót vetették ki. A keleti partról indulva a folyó közepén tűiig rézsút haladtak előre, végül a hálóval egy körívet leírva a folyó meghatározott szakaszát bekerítették, a csónakot pedig partra búzták. Ekkor azok, akik a parton állva a háló két végét húzták, elkezdtek egymáshoz közeledni, miközben a hálót mindkét oldalon a partra vonszolták. Akikre itt nem volt szükség, azok könnyű csónakokon a hálót járták körül, serényen vigyázván, nehogy a halak megszökjenek. Közben a hálóval bekerített terület fokról fokra szűkült, mígnem azok, akiket a figyeléssel bíztak meg, kiabálni nem kezdtek, hogy több viza is van a bekerített részben. Ekkor a hálón belülre lökött csónakokkal szinte riogatták az állatokat, míg olyan sekély vízbe nem terelték őket, ahol a félmeztelen halászok a vízbe ugrálhattak és a bekerített halakat az iszapba tudták zavarni. Miután a halakat addig űzték, hogy a sekély víz miatt úszni már nem tudtak, több halász puszta kézzel rávetette magát a legnagyobbra, a viza hasát szelíden vakargatva igyekeztek azt megnyugtatni. Az ily módon lecsillapított hatalmas állatot könnyebb volt legyűrni; a halászok ráhasaltak, leszorították, aztán kiemelték, a fejét a vízből, kopoltyúján keresztül kötelet toltak ki a tátogó száján, majd karóhoz kötötték és visszaeresztették a vízbe. Azt mondják különben a tapasztalt halászok, hogy a nagyobb állatoknál különösen vigyázni kell, nehogy túl közel kerüljön a farkához az ember, mivel gyakran megesett már, hogy a legderekabb legényt is egy csapással agyonütötte. fogtak egy húzással három különböző méretű vizát; melyeket száz más, korábban fogott sorstársukkal együtt, azon/nőd a partba vert karókhoz kötötték, és mi nagy gyönyörűséggel szemléltük a fákhoz kötözött hosszú sorukat.
