Deák Antal András: A háromszögeléstől a Tisza-szabályozásig. (Források a vízügy múltjából 10. Budapest, 1996)
ELŐSZÓ
Mi okozta, hogy a Tisza völgyét a vizek ennyire veszélyeztették? A bajok fő forrásait a következőkben látták a szakemberek: 1. A Kárpátokban, a Tisza vízgyűjtő területén nagyon sok erdőt kiirtottak, így a lehullott csapadékot a növényzet már nem tartotta vissza, hanem az hirtelen zúdult le az Alföldre. 2. A török korban várak és városok védelmére megbolygatták a vizek életét, folyókat tereltek új mederbe, területeket mocsarasítottak el. 3. A vízimalmok lelassították a vizek folyását, és a folyómedrek feliszapolódtak. Ez a két utóbbi baj "szelíd" módszerekkel még csak orvosolható volt, de ily módon az elsőt, a Tisza rendkívül magas árhullámait kiváltó állapotokat megszüntetni nem lehetett. Valamennyi komoly terv, mely a probléma megoldására született - a meghívott külföldi szakértő, Pietro Paleocapa, terve is - a nagy kanyarulatok átvágásától és a folyót kísérő egybefüggő töltésezéstől remélt megoldást. A Tisza általános szabályozását 1846-ban kezdték meg. Odáig azonban hosszú út vezetett. Könyvünk a szabályozások előkészítő szakaszáról közöl fontos történelmi forrásokat. I. "A Tiszavölgyi Társulat alakuló ülésének jegyzőkönyvé"-t és a "Szerződvény M-t, II. Vásárhelyi Pál Tisza-szabályozási tervét, III. Vásárhelyi Pálnak a háromszögelésről szóló könyvét magyarra fordítva. A Tiszavölgyi Társulat 150 évvel ezelőtt, 1846. január 26-án alakult. Ekkor a tervezett szabályozások során közvetlenül érdekelt vármegyék, városok és birtokosok képviselői Pesten megválasztották a szervezet tisztségviselőit és elkötelezték magukat a szabályozás ügye mellett. Vállalásaikat egy u.n. "Szerződvény"-ben rögzítették. Alapfeladatuknak tekintették összehangolni a Tisza és mellékfolyói mentén végzett valamennyi árvédelmi és szabályozási munkát, és biztosítani, majd a "társulatok" között elosztani az ahhoz szükséges eszközöket és pénzeket. Ezek magántársaságok voltak, nagyobb részt saját tőkével gazdálkodtak, de - a Tiszavölgyi Társulat közvetítésével - élvezték az állam anyagi támogatását is. A vízszabályozó tásrsulatok működésének sikeréhez - a Tiszavölgyi Társulat által gyakorolt központi irányításon és felügyeleten túl - nagyban hozzájárult az 1807-ben az országgyűlés által hozott törvény (I. Ferenc 1807. évi dekrétumának 17. cikkeje), mely kimondta, ha az érintettek nagyobb része a szabályozás mellett foglal állást , akkor az általuk hozott határozatok a kisebbségi birtokosokra is kötelező érvénnyel bírnak. A Tisza-szabályozás másik sarkalatos kérdése volt a Tisza-völgyben működő valamennyi társulat által elfogadott egységes terv. Ennek elkészítését Széchenyi István,a szabályozás ügyének mozgatója, a kor legkiválóbb magyar vízmérnökére, Vásárhelyi Pálra bízta. Vásárhelyi 1845-ben egy "Előleges javaslat"-ot készített, melynek birtokában Széchenyi híres Tisza menti szervezőútjára indult. A benne megfogalmazott gondolatokat Vásárosnaménytól Szegedig a megyék, birtokosok és városok küldötteivel megvitatta. Útjára elkísérte a javaslattevő mérnök is, aki ezúton részletesebben kidolgozva elgondolásait, 1846. április l-re elkészítette az alább közölt, Vásárhelyi Tisza-szabályozási terveként ismert munkát. Nem egy részletesen kidolgozott terv, hanem vezérelv és világos válasz a
