Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)
3. A vízkészlet és a vízigény egyensúlyának szabályozása
nyire jellemzi a valóságos természetes eloszlást. Ennek számítására Kle- mes, 1975 ad útmutatást. Az évi lefolyás, mint bármely más hidrológiai paraméter, változik az időben. A 3-1. táblázata lefolyás maximális és minimális értékeit is feltünteti. A három emlitett folyó évi lefolyása külön-külön és együttesen is követi mind a normál, mind pedig a lognormál eloszlást az 1921-1972. közötti időszak adatainak statisztikai elemzése alapján (3-4. ábra). Az eloszlás- függvények paramétereit (m = várható érték, d = szórás) szintén feltüntettük az ábrán. A vizsgált időszak növekedése kis eltérést eredményezett a potenciális vizkészlet értékében, amint az a 3-4. ábra és a 3-1. táblázat összehasonlításából látható (Dávid, 1974). Az ábra szerint a három folyó teljes potenciális vízkészlete együttesen 116,5 km^/év értékűre becsülhető. Az 1 km^/év értékű csökkenést az alapul szolgáló időszak hosszának változása mellett az emberi tevékenység növekvő hatása, a mérések illetve az adatok meghatározási pontossága is előidézheti. A kismértékű eltérés ugyanakkor felhivja a figyelmet az időszak megválasztásának fontosságára is. 3 A 180 km nagyságú észlelt legnagyobb évi lefolyás valőszinüsége 99,5%. 3 A 74 km /év nagyságú észlelt minimális lefolyás valószinüsége viszont csak 5%. Látható az ábrából, hogy az évek 60%-ában az évi lefolyás meny- nyisége 95-137 km^ értékek között van. Összehasonlítva az eloszlásfüggvényeket láthatjuk, hogy a természetes vizkészlet a legkiegyenlítettebb a Dráva esetén, ahol 50% a valószinüsége, hogy az évi lefolyás mennyisége 15-19 km^ közé esik. A legkevésbé kiegyenlített évi lefolyású folyó viszont a Duna. Számos egyéb lehetőség is nyílik valamely vízgyűjtő természetes vízkészletének jellemzésére. Ezek az egyéb hidrológiai módszerek például a napi, havi átlagos lefolyás, a maximális vagy a minimális napi, havi, évi lefolyás adatainak felhasználásával információkat szolgáltatnak a teljes kép némely hasznos részletének a megítélésére és segítséget nyújtanak számos különleges vizkészletgazdálkodási feladat megoldásához. A vizkészletgaz- dálkodás szempontjából azonban az évi lefolyás mennyiségének eloszlás- függvénye az alapvető jelentőségű. Az eddigi megfontolások alapvetően a potenciális vizkészlet mennyiségi ösz- szetevőjére vonatkoztak. A potenciális vizkészlet legfontosabb minőségi jellemzői: a hordalék viszonyok, a hőmérséklet, kémiai összetétel, biológiai, bakterolőgiai jellemzők és a radiológiai viszonyok. A vízminőségi osztályozásban ezidőszerint elsősorban a kémiai és biológiai jellemzők jutnak kifejezésre. Magyarország főbb vízfolyásainak átlagos lebegtetett hordaléktartalma (töménysége) mintegy 50 g/m^ és 500 g/m^ határok között változik. Az eddig 3 észlelt legnagyobb hordaléktöménység a Tiszán 2-4 kg/m ,- 46 -
