Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)
3. A vízkészlet és a vízigény egyensúlyának szabályozása
A vízkészlet harmadik jellemző elemét mértékadó hasznosítható vízkészletnek, röviden hasznosítható vízkészletnek nevezzük. Ez szintén hasznosítható vízkészlet, de nem teljes biztonsággal, hanem meghatározott bizonytalansággal rendelkezik. A bizonytalanság elfogadható mértéke a vízgyűjtőterület mindenkori hidrológiai és gazdasági viszonyaitól, a vízigények vízhiány tűrési képességétől függ és vízgazdálkodási döntéshozatal eredménye. Értéke szintén növekszik a szabályozás mértékének emelkedésével. A hasznosítható vízkészlet megítélését mindenkor alapvetően a vízgyűjtő tényleges gazdasági viszonyai és korlátái határozzák meg. Ezért ezt a vízkészletet a gazdaságilag hasznosítható vízkészletnek is nevezhetjük. A hasznosítható vízkészlet szolgál alapul a vízgyűjtőterület, vagy a valamely gazdasági körzet vízmérlegének kidolgozásához adott időszakban. Valamely vízgyűjtőterület vízkészletének alapvető jellemzőit és elméleti időbeli fejlődésüket mutatja be a 3-2. ábra, feltételezve, hogy a vízfogyasztás azonos a hasznosítható készlettel. Látható a potenciális vízkészlet és a lefolyásszabályozás kapcsolatának jelentősége és tükröződnek az ábrán az alapelemek közti kölcsönhatások is. A társadalmi-gazdasági fejlődés során a teljes biztonságú és a mértékadó, hasznosítható vízkészlet megítélése és fizikai tartalma mindig változik. E vízkészletek mennyisége növekszik és fokozatosan közelit a potenciális vízkészlethez. Ezért, mint a 3-2. ábrán is látható, az említett jellemzők közül a legalapvetőbb a potenciális vízkészlet. A továbbiakban ezt tárgyaljuk részletesebben, mig a hasznosítható vízkészletet a lefolyásszabályozással összefüggésben a 3.3, fejezet tárgyalja. Potenciális vízkészlet meghatározásának földrajzi alapja a vízgyűjtőterület, mint egység. Figyelembe véve ugyanakkor, hogy a potenciális vízkészletet csak teljes, sokéves lefolyásszabályozással lehet hasznosithatóvá tenni és hogy a vízátvezetés egyik részvizgyüjtőről a másikra a korszerű vízgazdálkodásnak már ma mindennapi gyakorlata, ezért a potenciális vízkészletet csak nagy vízgyűjtőterületekre célszerű értelmezni. Sok esetben a potenciális vízkészletet két vagy több ország között megoszló nemzetközi vízgyűjtőkre kell vizsgálni. A vízgyűjtő vizsgálata továbbá nem korlátozódhat csak a föld felszínére. Magában foglalja a felszín alatti rétegeket is. A potenciális vízkészlet az igy kiterjesztett természetes hidrológiai rendszerben képződik és alapvetően módosítja jellemzőit a felszíni és a felszín alatti tározás. Lényegében a po- tenciális vízkészlet e természetes felszíni és felszín alatti hidrológiai rendszernek az outputja. E megközelítésnek megfelelően a felszín alatti vízkészlet, mint a felszíni vízkészletnek a felszín alatti rétegekben hosszabb vagy rövidebb ideig tározódott része vehető figyelembe (Kovács, 1972). A felszín alatti vízkészlet - elhelyezkedését tekintve - lényegében két részre bontható. A felszinközeli viz, amely az első nagy kiterjedésű vízzáró réteg felett tározódik, közvetlen kapcsolatban van a felszíni meteorológiai és hidrológiai eseményekkel, időről időre leapad, majd pótlódik, azaz nagy41
