Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)
2. A társadalmi-gazdasági fejlődés, a vízgazdálkodás és a vízgyűjtőfejlesztés összefüggései
A II. időszak hossza változhat, hiszen nagymértékben függ a vizgyiijtő kiterjedésétől, természeti viszonyaitól és társadalmi-gazdasági feltételeitől. Ez az időszak néhány évtől, akár néhány évszázadig is tarthat. A Ti2 sza vízgyűjtőjén (156.000 km ) a vizgyüjtőfejlesztés mintegy 140 éve kezdődött és ma a 11. időszakban van. Várhatóan a jövő század közepén éri el 2 a III. időszakot. A Salt-folyő vizgyüjtője (32.000 km ) - Arizonában, USA) mintegy 60 év alatt érte el a 111. időszakot. Ha a társadalmi-gazdasági fejlődés erős iitemU, úgy a közepesen és a magasan fejlett részidőszakok eléréséhez szükséges időtartam csökken. Ez állapítható meg a Dnyeper és a Volga esetén (Pavlenko, 1976). A vizgyüjtőfejlesztés eszközei és céljai minden időszakban különbözőek és a társadalmi-gazdasági fejlődés helyi, regionális, országos és nemzetközi érdekeitől függnek. A vizgyüjtőfejlesztés kezdetén igen erősek a helyi és a részvizgyüjtőre vonatkozó érdekek, és alapvetően a műszaki, vízügyi és társadalmi megfontolásokra vonatkoznak. A társadalmi szempontok vízjogi és tulajdonjogi problémákat vetnek fel (viz- és földterület, stb.). Helyi jelentőségűek általában az érdekellentétek is. Később a vizgyüjtőfejlesztés előrehaladásával az érdekek tárgyukban, céljukban, hatásaikban és kritériumaikban egyre bonyolultabbá válnak. Jelentőségük regionális, később országos, sok esetben nemzetközi méretű. A nemzetközi vízgyűjtőkön például az országoknak figyelembe kell venniük a vizgyüjtőfejlesztésnek nemcsak a helyi, hanem a nemzetközi érdekeit is. Növekszik a hangsúlya a gazdasági, társadalmi és környezeti megfontolásoknak. Megindul a korábban készült kisebb létesítmények összevonásának folyamata. A társadalmi-gazdasági fejlődésnek megfelelően a különböző vízhasználatok száma és fajtája növekszik, igényeik egyre több kritériumot tartalmaznak (nem csupán a mennyiséget, hanem a minőséget, energiát, stb. illetően is). Egyidejűleg növekszenek a konfliktusok és a potenciális konfliktus helyzetek is. Pl. konfliktus keletkezik vízhasználók és szenny- vizkibocsátók között, ugyanazt a tározót használó vízellátási érdekek és az üdülés között, vízügyi és más szervek között pénzügyi kérdésekben, különböző vízhasználók között a vízkészletek szétosztása miatt, a részvizgyüjtő és vízgyűjtő érdekek között a vízátvezetés illetően, stb. Ugyanakkor a viz- gyüjtőfejlesztés egyre több feltétele kerül előtérbe; a korlátozott vízkészlet és a szükséges földterület, korlátozott tőke, energia és munkaerő, elégtelen technológia és ipari háttér stb. (Dávid, 1975). A fejlődés során változik a célok és hatások viszonya is. Eleinte a célokat szélesebb körben tárják fel, a hatásokat részben. Később a két elemzés közelit egymáshoz, majd alapvető célkitűzés a célok és a hatások feltárásának egyensúlya. Figyelembe véve, a vizgyüjtőfejlesztés folyamatának ismertetett összetevőit, megállapíthatjuk, hogy a fejlesztés bizonyos időpontjában a vízgazdálkodás fejlődésének, mint egységes irányítás nélküli részfolyamatoknak egy- 22 -