Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)

4. A vízgyűjtőfejlesztés rendszertervezése, a vízgyűjtőtervezés

I

111, változat

Az együttműködési tényezők feltételezett értékei:

ajl,3 °’3ajl,4 3jl, 5 ~ °’ 8

aj2,3 = 0’7aj2,4 = 0 aj2,5 = 0,2

(j = 1,2,...24)

3 3

A számitások eredménye: = 13,96 millió m , V2 = 1,40 millió m .

A különböző változatokra kapott és értékek ismeretében most már a 4-14. ábra függvényeiről leolvashatók a tározók létesítési költségei.

Hasonlóképpen - itt nem részletezendő módon - a KA vizszállitási költség is meghatározható. Az eredmények a következők:

Változat

KT^V^

kt2(v2)

KÁ

BK

1.

370

0

140

'

11.

155

375

140

670

III.

270

20

140

430

A vizsgált három változat közül tehát a 111. költsége a legkisebb. Azt természetesen még nem lehet állítani, hogy ez az optimális megoldás. Optimális - vagy legalábbis azt jól megközelítő - megoldást úgy kaphatunk, ha az együttműködési tényezők különböző kombinációihoz tartozó változatok kellő terjedelmű sorozatát (több száz vagy akár ezer változatot) megvizsgálunk, aminek során az együttműködési tényezők időbeli (hónapról hónapra való) változását is megengedjük. A gyakorlatban emellett még a példabelinél jóval hosszabb (legalább 20-25 éves) vizkészletidősorból indulunk ki. Ebben az esetben azonban a számítás már csak elektrőnikus számítógéppel végezhető el.

Az ismertetett tervezési modell hallgatólagosan azon a kiindulási feltételen-1+sgnB..

alapszik, hogy a vízhasználók -----------B_-vel jelölt vízhiányait feltétl

enül meg kell szüntetni, a vízhasználók átmenetileg sem tűrhetnek vizkor- látozást. Figyelembe véve azonban a viz készlet-vízigény egyensúly kapcsán kifejtett vizhiánytürési elveket, vagyis azt, hogy a vízhasználók bizonyos mértékű vízhiányt viselni tudnak, lehetőség nyílik Csermák-Domokos (1969) javaslatára a modell továbbfejlesztésére.- 180 -